Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

4. ábra. A nyelvháton létrehozott harang alakú lézerkráter képén a kráter oldalfala sima, egyenletes (scanning •elektronmikroszkópos kép, 600 X nagyítás)

végzett metszés felszíni részén néhány sejtsorban mechanikus károsodás, szakítás, rostkihúzódás következtében létrejött elváltozásokat lehet észlelni, a felszín alatti sejtrétegekben az ultrastruktúra ép. A lézerrel és az elektrokauterrel végzett metszés szélétől távolodva, az ultrastrukturális változások egymással minőségileg azonos módon játszódtak le, csak a zónák szélességében találtunk lényeges különbségeket. Ä karbonizációs zónában a sejtek felismerhetetlenek, vacuolák és űrök láthatók a többé-kevésbé elektrondenz anyagban, melyet szénszemcsék tarkítanak. A necrosiszónában a sejtek határai felismerhetők, ezek „bélyegszerűen” illeszkednek egymáshoz. Az intracellularis elemek teljesen felismerhetetlenek, homogén massza tölti ki a sejteket. Az átmeneti zónában kisebb vacuolák helyezkednek el, a mitochondriumok erősen duzzadtak, nagyrészük cristái károsodtak vagy elvesztek. Az „unit membránok” sérültek. A sejtek mátrixában a sarcoplasmaticus reticulum maradványait, helyenként elkülönült myofibrillumókát látni. A hyperaemiazónában az izomsejtek tipikus rajzolatát felismerhetjük, a mitochondriumok és a sarcop-5. ábra. Az elektrokauterrel metszett szövet szélétől 100 fim távolságban a karbonizációs és a necrosiszóna határa húzódik. A karbonizációs részben amorf anyagban elhelyezkedő durva szénszemcsék, a necrosisrészben a sejthatárok kontúrjai bélyegszerűen rajzolódva láthatók

(elektronmikroszkópos kép, 8 000 X nagyítás)

6. ábra. Lézerrel metszett szövet szélétől 300 pm távolságban az ultrastruktúra károsodása mérsékelt, a sejtmagokon invaginatiót, a perinuclearis rés kiszélesedését észlelni (elektronmikroszkópos kép, 6 000 X nagyítás)

42