Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

borítják. A két termikus hatású eszköz szöveti hatása egymáshoz hasonlítva nagy fokban hasonló. A metszett és karbonizalt felszínt struktúra nélküli amorf, szemcsés anyag fedi. Ez alatt vacuolák, hólyagok figyelhetők meg, melyek a szöveti folyadék igen gyors elpárolgását fejezik ki (1. ábra).

A következő rétegben necrotizált szöveteket látni. A coagulatiós necrosis jeleként homogén területek, magelongatio, pycnosis figyelhető meg. A kapillárisok ebben a zónában a coagulatio és a sérült endothelsejtek kifejezett duzzanata miatt elzáródtak. A necrosiszónát követően átmeneti zóna következik, melyben csökkenő mértékű sejtkárosodásokat látni, ezt pedig hyperaemia és oedema zónája követi. Lézer esetén a coagulatiós zóna 30 цт, a necrosis 165 fim átlagos szélességet mutatott. A hőkárosodott terület szélessége a metszéstől 300—800 fim távolságban változott. Nagyobb energiával végezve a beavatkozást az irreverzibilis változás területe egyre keskenyebb. Az elektrokauter zónáiban a necrosiszóna valamint helyenként az átmeneti zóna a lézerének 5—8 szorosa szélességű. Itt is a nagyobb energia alkalmazása ugyanazon laesio létrehozásához kisebb szöveti károsodással jár, de még az is jóval szélesebb mint a kisebb energiatartományú lézerrel végzett beavatkozásoké. Az elektokauterrel metszett seb felszíne a lézer egyenes felszínével szemben egyenetlen és fellazult.

Scanning-elektronmikroszkópos vizsgálataink során elsősorban a metszések élességét, a metszett felszínek tulajdonságait vizsgáltuk. A szikével végzett metszések után a sebszélek mechanikus károsodása igazolódott. A metszésfelszínek nem simák, azokon szakadások, a rostok kihúzódásai észlelhetők. Sok helyütt a vér alakos elemei borítják a felszíneket. Az elektrokauterrel metszett felszíneken durva, elszenesedett szemcséket, karbonizált elemeket látni. Maga a metszlap viszonylag sima felszínű, de fellazult. A lézersugár hatására létrejövő kráter tipikus harang alakú. A létrehozott szövethiány falai simák, rajtuk elszórtan finom, elszenesedett particulumok figyelhetők meg. Maga a metszlap egyenletes, tömör felszín benyomását kelti. A lézersugárral végzett metszés éles szélű, roncsolást a legkisebb mértékben lehet csak rajta felfedezni. A szövethiány környezetében levő struktúrák károsodása minimális, kevesebb mint az elektrokauter esetén, de több mint a szike alkalmazása utáni (2.—3. —4. ábra).

Elektronmikroszkópos vizsgálataink során a metszés szélétől különböző távolságokban létrejött ultrastrukturális változásokat vizsgáltuk. A szikével

2. ábra. A szikével metszett szövetek felszínén egyenetlenségeket, felrostozódásokat, mechanikus károsodásokat lehet látni (scanning-elektronmikroszkópos kép, 2 000 X nagyítás)

3. ábra. Az elektrokauterrel metszett szöveti felszínt durva, karbonizált, sokszögletű szemcsék

fedik (scanning-elektronmikroszkópos kép, 1 000 x nagyítás)

41