Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
különbség a kvaterner ainmóniumvegyületekkel szemben, hogy a molekula nem monokation jellegű, hanem hydrophil és lipophil részt is tartalmaz, és részben ennek tulajdonítják a jobb hatást. A pozitív töltésű molekulák jól kötődnek a sejtfal lipopoliszacharidáinak foszfát, a proteinjeinek karboxilcsoportjaihoz, és a membrántranszportot károsítva a citoplazma anyagainak kiszivárgását okozzák, míg nagyobb koncentrációban precipitációhoz vezetnek. A klórhexidin sokkal hatásosabb, mint a többi hasonló vagy jobb in vitro antibakteriális aktivitást mutató antiszeptikus anyag, és ez a szubsztantivitásának köszönhető. A klórhexidin erősen kötődik a szájképletek anioncsoportjaihoz (szulfátok, foszfátok, karboxilcsoportok), és ott helyben vagy ezekről a felszínekről deszorbeálódva hat (4. ábra). A legdrámaibb a hatása akkor, ha a fogak polírozását követően nincs mechanikai tisztítás csak szájöblítés klórhexidin-glukonáttal. A szájöblítés a subgingivalis plakkot nem gátolja. A fogszuvasodás elleni alkalmazásról is beszámoltak. Fluorral együtt adva annak hatását fokozza. Ma a klórhexidint a legjobb plakkellenes szájöblítőnek tartják. Peridex néven a Listerin mellett a másik szájöblítő, amit az ADA elfogadott. Mellékhatásként keserű íz, szájnyálkahártya-desquamatio, elszíneződés észlelhető. Az elszíneződés a fogakról polírozással eltávolítható. A mellékhatás csökken, ugyanakkor a klinikai hatás nem változik, ha 0.12%-os koncentrációt alkalmaznak. Piridinek. A hexetidin az ATP-szintézist és a glikolízist gátolja. Antibakteriális hatása gyengébb, mint a klórhexidiné vagy a CPC-é. A koncentráció növelése fokozza a hatást, de a mellékhatást is (desquamatio, eróziók). Aktivitását a nyál csökkenti, a cinkionok fokozzák. Oxigént felszabadító vegyületek. A hidrogén-peroxid és a perborátok változó koncentrációban (0,5—10.0%) és elsősorban a gingivitis ulcerosa kezelésében kerültek alkalmazásra. A plakkot csak igen csekély mértékben csökkentik, és hatásuk az obiigát anaerob baktériumok ellen irányul. Halogének. A jódot önmagában (2%) illetve polivinil-pirrolidonnal kombinálva (1%) alkalmazták mint szájöblítőt. Utóbbi némi plakkellenes hatást mutatott, de a jód felszívódása miatt hosszú távon ezek nem alkalmazhatók. A fluoridok enzimgátló hatása jól ismert. Ennek ellenére az ónfluorid és az aminfluoridok kivételével plakkellenes hatásuk igen csekély. Valószínű, hogy e két esetben az ón-, illetve az aminrész az, aminek az aktivitás köszönhető. Fémsók. A fémionok erősen kötődnek a plakkhoz. Hatásukat a baktériumfelszín töltésének és így tapadási képességének megváltoztatásával, valamint enzimjeik gátlása révén fejtik ki. A számos eddig kipróbált fémion közül (Ag+ + , Cu + + , Sn+ + , Zn + +, A1+ + + , Fe + + + ), az utóbbi időben a cink került előtérbe. Ennek egyik oka, hogy a cink nem vezet a fogak elszíneződéséhez, mivel a cink-szulfidok fehér vagy világosszürke színűek. Emellett a cink relatíve nem toxikus és nem kumulálódik. A cink triclosannal (fogkrémben) vagy sanguinarinnal (szájöblítőben, fogkrémben) együtt alkalmazva azok hatását fokozza. Növényi kivonatok. A különböző növényi eredetű lecitinek gátolhatják a baktériumok megtapadását, aggregációját azáltal, hogy a glükánt megkötő proteinhez kapcsolódnak. A Sanguinaria canadensisből származó sanguinarin számos enzim működését gátolja. A molekula szerkezete lehetővé teszi, hogy fémligandként szerepeljen. A már piacon lévő termékek (szájöblítő, fogkrém) a sanguinarin-klorid (0,03%) mellett cink-kloridot (0,2%) tartalmaznak. Az eddigi vizsgálatok pozitív és negatív plakk és gingivitis elleni hatásokról egyaránt beszámolnak. Antibiotikumok Az antibiotikumok a sejtfal, illetve a sejtmembrán peptidoglikánjaira, illetve foszfolipidjeire hatva, vagy a protein-, DNA-, RNA-szintézist gátolva fejtik ki hatásukat. A különböző antibiotikumokat (I. táblázat) elsősorban cariesellenes hatásuk szempontjából vizsgálták, de hatásosan csökkentették a plakk mennyiségét és a gingivitist is. 167
