Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
HOZZÁSZÓLÁS dr. Szabó János, dr. Herczeg Béla, dr. Bánóczy Jolán és dr. Szabó Imre cikksorozatához DR. VERŐ BALÁZS Dr. Szabó János és munkatársai tollából a Fogorvosi Szemlében [1—4], illetve a Kórház- és Orvostechnikában [5—8] cikksorozat jelent meg a Homodent-1 és a Goodfill ezüstamalgámporok, illetve az ezekből készített tömések összehasonlító jellegű vizsgálatáról. A vizsgálatok során szinte kizárólag egy pásztázó elektronmikroszkóppal szerezhető információkra támaszkodtak. Mint a Homodent-1 ezüstamalgámpor előállítói szükségesnek érezzük, hogy a négy dolgozattal kapcsolatban kifejtsük véleményünket. Nem hallgathatjuk el, hogy a szerzők egyikével előzetesen konzultáltunk, és javasoltuk, hogy a Homodent-1-gyei kapcsolatos véleményeket egyeztessük, és a hazai fogorvos-társadalmat reálisan tájékoztassuk a Homodent-1 minőségével kapcsolatban. Erre sajnos nem került sor, a dolgozatok a szerzők eredeti fogalmazásában jelentek meg egy év különbséggel két folyóiratban is. így mindazokat az észrevételeket, amelyeket akkor szóban fogalmaztunk meg, most írásban is rögzítjük. Észrevételeinket a Kórház- és Orvostechnikában megjelent anyaghoz fűzzük, az oldal-, az oszlop- és a bekezdésszámok erre az anyagra vonatkoznak, de mondanivalónk értelemszerűen a Fogorvosi Szemlében megjelent cikkekre is érvényes. I. Az [5] dolgozattal kapcsolatos észrevételeink 1. oldal, II. oszlop, 2. és 3. bekezdés: A Homodent-1 minősítését az Országos Kórház- és Orvostechnikai Intézet és az Országos Sztomatológiai Intézet végezte el. A termék alkalmasságát bizonyító minősítő határozatot öt éve, 1987 októberében kapta meg a termék, többéves, a Sztomatológiai Intézet vezető munkatársaival folytatott közös munka eredményeként. Mindezek alapján nem tudjuk, milyen alapon állítják a szerzők, hogy az általuk végzett összehasonlító vizsgálatokhoz hasonló vizsgálatokat a gyártó, illetve a minősítést végző intézmények szakemberei nem végeztek. Az, hogy valamit nem minden részletében publikáltunk, még nem jelenti azt, hogy ilyen vizsgálatok nem történtek. Kérjük a dolgozat szerzőit, közöljék, honnan származik az információjuk. Amennyiben hitelt érdemlő forrást nem tudnak megnevezni, kérjük állításuk nyilvános visszavonását, mert ez az állítás eleve hamis képet nyújt fejlesztési és minősítő tevékenységünkről. Számunkra — kutató-fejlesztő mérnökök számára — egyébként is szokatlan, hogy egy tudományos folyóiratban „termékeket” aszerint hasonlítanak össze, hogy ki a gyártó (jelen esetben hazai vagy külföldi), és nem aszerint, hogy mi jellemző a termékre a mérhető tulajdonságok alapján. Hasonlóan idegennek tűnik egy tudományos folyóiratban „az amalgámötvözetet vásárló magyar fogorvosok” kifejezés. Ezzel a megfogalmazással válik nyilvánvalóvá, hogy a dolgozat célja a piac befolyásolása. Ez pedig nem tudomány, hanem üzlet, így a szerzők felelőssége a reális tájékoztatás tekintetében mindenképpen nagy. 2. oldal, I. oszlop, 1. sor: A mintavevő kanálkákkal méréseink szerint különböző mennyiségű, általában 0,5—0,7 g-nyi ötvözetport lehet meríteni, így a 0,1 g-os mintavétel elég bizonytalan. A preparálási mód azonban ezen túlmenően is erősen kritizálható: a celluloid(valószínűleg cellux ) szalagra a pornak csak bizonyos része tapad fel, amint arra a szerzők is utalnak. Kérdezzük: ellenőrizték-e azt, hogy a feltapadt minta szemcséinek méreteloszlása megegyezik-e az ötvözetpor szemcséinek méreteloszlásával. A részecskeanalitikai szakirodalom pontosan leírja azt, hogy hány szemcse méretének meghatározása alapján állíthatunk valamit a méreteloszlásról. Ha az eredeti por és a celluloidszalagra feltapadt részecskék 145
