Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 84. 83—85. 1991. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Helytelen szakkifejezések fogászati nyelvünkben DB. SCHRANZ DÉNES Nagyszámú szakkönyv, disszertáció, közlemény lektorálása során és tudományos, illetőleg egyetemi előadásokon elhangzottak alapján — mint a Szemle szerkesztőbizottságának tagja — a Fogorvosi Szemlében (1965) már foglalkoztam a címben jelzett kérdéssel. Az azóta eltelt 25 év során több módosítás történt, egyes szakkifejezések, felfogások megváltoztak. 1988-ban az orvosi helyesírás ügyében Halász Béla, az MTA orvosi tudományok osztályának elnöke, Lőrincze Lajos, az anyanyelvi bizottság elnöke és Keresztúry Dezső, a helyesírási bizottság elnöke ,,Állásfoglalás”-t tett közzé, amely az „Orvosegyetem”-ben részletesen megjelent. Ebben összefoglalva a következők olvashatók: Orvosi szakmai szövegekben a latinos írásmód indokolt. A köznyelvben is meghonosodott szakkifejezéseket a magyaros írásmód szerint (fonetikusan) írjuk (pl. patológia, implantáció, ödéma stb.). A több szóból álló, a latin nyelv ragozási, egyeztetési és szórendi szabályai szerint szerkesztett orvosi kifejezéseket mindig latinosán írjuk. A görög eredetű szavakat is latinosán írjuk, beleértve a valójában görög eredetű ph, th, rh, x és у használatát is. Magyar képzővel ellátott, latinosán írt szavaknál törekedni kell az egész szó magyaros írására akkor, ha a szó már közkeletűvé vált, vagy ha a latinos szószerkezet szabályait nem sértjük meg (pl. diagnosztizál). Az összetett szavak írásában a magyar helyesírás szabályai szerint kell eljárni. A vegyes nyelvű összetételek esetében hibrid íráskép is kialakulhat. A latin (görög) utótagok és képzők (pl. -trófia, -áció, -ózis stb.) írásmódjában is az ismertetett elvek szerint írjunk. Végül, egy írásművön belül az írásmód mindig egységes és következetes legyen. — Az ,,Allásfoglalás”-ban foglaltak mellett arra is ügyelni kell, hogy az anatómiai elnevezések megegyezzenek a mindenkor érvényes nemzetközi nómenklatúrával. Noha a jelenben is érvényes párizsi nómenklatúrát 1955-ben elfogadták, itt-ott még ma is olvashatunk olyan elnevezéseket, amelyek csak a bázeli, ill. a jénai nómenklatúrában szerepelnek (pl. tuber maxillaris tuber maxillae helyett, vagy arteria maxillaris externa arteria facialis helyett stb.). Az anatómiai elnevezésekre irányadó Szentágothai Functionalis anatomiá-ja. A következőkben alfabetikus sorrendben ismertetem — elsősorban a fogorvosi — gyakorlatban előforduló helytelen szakkifejezéseket hozzátéve s megindokolva a helyes kifejezést. abrazál: (helyesen abradál (abrado) adamantinoma: helyesen ameloblastoma, mert a tumorban nem fordul elő zománc agyrázkódás: helyesen agyrázódás, mert az agy nem tud magától mozogni és így rázkódni sem. Tehát a fejet vagy a testet érő erőművi behatás (trauma) következtében tehetetlenségénél fogva rázódik az agy. Somogyi E. Az igazság-Erkezett: 1988. március 3. Elfogadva: 1990. december 14. 83
