Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
alapelvet — az implantatum védelmében — bizonyos esetekben módosítjuk. Ugyanis az implantátum pillérre jutó terhelés csökkentésére a rágófelszínt egy hídon belül is eltérően alakítjuk ki. Az implantátum területén a koronák és hídtestek rágófelszíne vestibuloorális irányban redukáltabb, a csücsöklejtők laposabbak, így az artikulációs mozgásokat nem akadályozzák. Az implantátumok felett a hidak rágófelszínét minden esetben akrilát (K + B) borítja, melynek rezgéscsillapító hatása sokszorosan bizonyított, így ennek előnyeit feltétlenül kihasználjuk [9]. Vegyes pillérek esetében mód van arra, hogy a hidak rágófelszínét egy hídon belül is eltérően alakítsuk ki, vagyis a természetes fogak területén keményebb, kopásállóbb anyagot (fém vagy porcelán) alkalmazzunk mint az implantátumok területén. A fizikai magasság meghatározásakor igen körültekintően járunk el. Ha még antagonista fogpár van, a fogak előkészítése előtt a harapási magasságot sablonokkal rögzítjük, megőrizzük és lehetőleg visszaállítjuk. Azonban már a tervezéskor gondolnunk kell arra, hogy bizonyos esetekben — különösen régen fennálló foghiányoknál — az esztétikailag megfelelő eredeti centrális okklúziós helyzet rögzített pótlással már nem állítható helyre. Ennek az az oka, hogy az implantátum pillérül szolgáló műcsonkját minden esetben a gerincélvonalra helyezzük el, pedig a gerinc magassága a fogak eltávolítása után mind vertikálisan, mind horizontálisan változásokon megy át. A vertikális csökkenés — az alveolus teljes lebontódása esetén igen nagy mértékű — teljes fogatlanság esetén két-három cm (!) is lehet, horizontálisan a gerincélvonal íve az alsó és felső állcsonton különböző mértékben, de mind kisebbé válik. Mivel a rögzített fogpótlások ívének a fogatlan állcsontok nagymértékben beszűkült ívű gerincélvonalához kell alkalmazkodnia, ezért horizontálisan a búkká és ajak telítettségének fokozására, orálisan a nyelv terének növelésére nincs mód. Az implantációs hidak kiterjesztésének és anyagának tervezését nagymértékben módosítja az antagonista fogak száma, anyaga és helyzete [10]. Az ellentétes állcsont szanálásának már korábban meg kellett történnie. Az ott fennálló foghiányokat lehetőleg rögzített pótlással, vagy olyan kivehető lemezes fogsorral kell' ellátni, melynél használat során a természetes és műfogak közötti funkciós elkülönülés nem következhet be. Még ilyen ellátás esetén is az implantátum körüli szövetek túlterhelődéséhez vezethet, ha az ellentétes állcsontban csak vele szemben találhatók maradékfogak. A hidak szerkesztésénél természetesen maximálisan szem előtt tartjuk a marginalis paradontium védelmét. A későbbi ellenőrzés számára az implantátum gingivát áttörő nyaki része szabadon marad, a rajta lévő horgony nem éri el az íny szélét, a hídtest jól tisztithatóan indul ki mellőle. Minden esetben felmerül az implantátumok későbbi elvesztésének lehetősége, a ráhelyezett pótlások javíthatósága, átalakíthatósága. A közlések az implantátumokkal kapcsolatos óvatosságot tükrözve általában a kezelőorvos által oldható rögzített pótlást javasolnak [1, 2, 3, 4, 7, 13, 16]. A szájhigiénére hivatkozva többen különböző módon elhorgonyzott kivehető hidat javasolnak. Kellő számú pillérfog esetén sem cementezik be a fogpótlást, rögzítésül teleszkópos vagy nyomógombos megoldást választanak [5], bár ennek előnye a napi többszöri kivétel során fellépő döntögető erők miatt kétségbe vonható. Hazánkban az utóbbi években csavarokkal oldható vagy osztott hidak nem készültek, de a kiterjesztett hídjaink esetében is van arra mód, hogy csak az elégtelenné váló implantátumot és a mellette lévő hídtestet távolítsuk el, a maradékfogakon jól rögzülő rész a szájban tovább funkcionáljon. 8
