Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Felvételi statusa: eszméleténél lévő, megtartott tudatú fiúgyermek. Térben-időben jól orientált, az esetre jól emlékszik. Vérnyomása 110/70 Hgmm, pulzusa 110/min. Látása kifogástalan. Az orr hegyén jobboldalon reakciómentes környezetben szakadozott szélű bemeneti nyílás (I. ábra). A lövedék az orralapon át a sinusba hatolt majd roncsolta a processus alveolarist. Intraoralis statusa: a jobb felső kismetszőtől distalisan a processus alveolarisban a fogak helyén kb. 5 cm-es, a sinust perforáló szakított gingivaseb, benne fog- és csonttörmelékkel. A sinus üregéből enyhe szivárgó vérzés, a szájüreg véralvadékkal telt. Az arcus palatoglossus és az arcus palatopharyngeus között, a fossa supratonsillarisban alvadékos vérrel fedett seb látható. A lövedék a maxillán áthatolva itt penetrált a spatium parapharyngeumba. Nyelése akadálytalan, a garatreflexek kiválthatók, tehát n. glossopharyngeus és n. hypoglossus sérülés kizárható. A jobb fül mögött a processus mastoideus csúcsa alatt, a hajas fejbőr határán kerek alakú, pörkös felszínű seb, a projectil kimeneti nyílása látható. A sebben vérzés nincs. A 2. és 3. ábrán látható a bemeneti és a kimeneti seb. 2. ábra 3. ábra Gyors előkészítés után nasalis intubatióban kezdtük meg a maxillasérülés revisióját. A műtét kezdetén azonban a garat- és a nyaki sebből nagynyomású pulzáló vérzés indult. A vérzés feltételezéseink szerint az arteria carotis nyaki szakaszának sérüléséből adódhatott, ezért a m. sternocleidomastoideus elülső széle mentén széles feltárást végeztünk, majd sebész és érsebész consiliárus közreműködésével ill. vezetésével próbáltuk uralni a profus vérzést. Az elsődlegesen elvégzett a. carotis externa ligatura nem vezetett eredményre, ezért a feltárást a m. sternocleidomastoideus proximalis része felé kiterjesztvén, az a. carotis communis átmeneti kirekesztése mellett sikerült verificalni a vérzés valódi eredetét: az a. carotis interna és a v. jugularis interna falán, közvetlenül a koponyabasis alatt. Mindkét érfalon ruptura volt látható, ezeket az érsebész direkt varrattal látta el. Ezt követően vérzés nem indult, a sebet Redon drain felett rétegesen zártuk. A sinus üregét feltártuk, a fog- és csonttörmelékeket eltávolítottuk, majd a sinust nasal felé drainálva a sebet zártuk. A beteget postoperativ ápolás céljából a kórház Intenzív Osztályára helyeztük át. A postoperativ szakban neurológiai károsodás nem alakult ki. Denervatiós jel nem volt észlelhető sem a glossopharyngeus, sem a hypoglossus régiójában. Az ápolási idő alatt észlelt rekedtséget neurológus consiliárus intubatiós szövődményként értékelte. Az aspiratiós pneumonia a váltott antibiotikum therapia (Gentamycin, Mandokef, Brulamyein) hatására regrediált. Sinusából a draint a műtétet követő 2. napon távolítottuk el. A gingivaseb varratait a 7. napon vettük ki pp. gyógyulás után. Az orr- és a nyaki seb szövődménymentesen gyógyult. A tápszondás kezelést a 10. napon szüntettük meg. A továbbiakban gyógyulása zavartalan volt, sérülését követően a 30. napon gyógyultan távozott. 54
