Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-02-01 / 2. szám

A beteget 1 éven át kontrolláltuk. Motoros, sensorikus és innervatiós zavar nem maradt vissza. Ultrahangos duplex-scanning módszerrel kontrolláltattuk az a. carotis internát és a v. jugularis internát (Országos Érsebészeti Intézet Kp. Radiológiai Diagnosztika, Dr. Harkányi), keringési zavart nem észleltünk, ezért angiographiás vizsgálatot nem végeztünk.

M egbeszélés

A lövési sérülések előfordulása békeidőben hazánkban nem gyakori. Perry szerint [3] a lövési érsérülések az összes érsérülések 0,2—1%-át teszik ki. Az a. carotis sérüléseinek letalitása kb. 40%.

A lövési sebek és traumák hazai és külföldi szakirodalma bőséges. Előfordulhat arc- és nyaktáji szövődménymentes lövési sérülés, ennek raritását jelzi, hogy Stark és Czech érdemesnek tartották erről közleményben beszámolni [5].

Az esetünkben jelentkező érsérülés az ereket ért ún. tompa, indirekt erőhatásra fellépő érsérülések csoportjába sorolható. A vérzés késői kialakulására a hazai szakirodalomban legjobban Záborszkynak a lövési sérülések pathomechanizmusával, kortanával és sebészeti ellátásával foglalkozó munkái [7, 8] nyomán találunk magyarázatot:

A lövedék az élő szövetben való haladásakor maga előtt nyomó, mögötte szívó-, oldal felé pedig jelentős ütőerőt fejt ki (4. ábra). Ez utóbbi a lőcsatorna körül az ún. oldalütés zónája. Ez az ütés — többek között — a közeli nagyerekben intimarupturát okozhat. Az adventitia a kiáramló vérrel telítődik, kiboltosul (5. ábra), és néhány óra múlva kisebb erőhatásra vagy spontán rupturál. Ez lehetett a folyamata és az oka esetünkben is a vérzésnek.

fi. ábra

Az eset tanulságaképpen felhívjuk a figyelmet lövési sérülteknél a késői vérzés fellépésének lehetőségére és veszélyére. A sérült sorsa nagyban függ a gyors diagnózistól, a megfelelő magas színvonalú ellátást biztosító intézmény55