Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
eredésétől a latissimus dorsi izomba lépéséig átlagosan 8 cm hosszú (Tobin és mtsai, 1981), és ezen a szakaszon jelentékeny vastagságú ágakat bocsát a serratus anterior izomhoz. Ezekkel együtt, vagy tőlük függetlenül ered egy ér (1. ábra), mely a lapocka laterális részének alsó harmadát látja el a rajta tapadó izmokon keresztül (m. subscapularis, m. serratus anterior, m. teres major, m. teres minor). Az artériát végig kíséri gyűjtő vénája. Műtéti technika A m. latissimus dorsi elülső szélénél vezetett metszésből feltárjuk a hónaljárkot, s kipreparáljuk a thoracodorsalis neurovascularis köteget. Felkeressük a m. serratus anteriort ellátó ágakat, s kipreparáljuk a margo lateralis alsó harmadához futó erőteljes oldalágat. Ha hosszú erekre van szükség, az a. és v. thoracodorsalist is a nyélbe foghatjuk. Ezután a lapocka laterális szélétől 3 cm szélességben a csonthiánynak megfelelő hosszúságban a fedő izmok átvágása után elvégezzük az osteotomiát (1. ábra), ügyelve arra, hogy a csont és a rajta tapadó izmok között az anatómiai összeköttetés sértetlen maradjon. Ezután a transzplantátum már csak az ellátó ereken függ, melyeket a szükséges nyélhossznak megfelelő magasságban átvágunk. Az adó területét prímán zárjuk. A transzplantátumot a szövethiányba fektetjük, s drótvarrat vagy lemez segítségével stabil helyzetben rögzítjük. Ezután operációs mikroszkóp alatt elkészítjük az érvarratokat. A transzplantátumot a szájüreg felől a m. teres major csonkja fedi, mely másodlagosan hámosodik. Esetiem ertetések 1. 54 éves férfi, lőtt, roncsolt arcsérülésének lágyrészhelyreállítása után, a balesetet követően fél évvel került felvételre. Az állkapocs 12 cm hosszú szegmentális csonthiányát és a kemény szájpad teljes hiányát (2. ábra) pótoltuk mikrosebészeti módszerrel; az állkapocshiányt csípőcsonttal, a szájpadot lapockacsonttal (3. ábra). A befogadó erek az a. facialis, a. temp, superfic., v. temp, superfic. és v. jugularis externa voltak. A transzplantátu mókát a felső állcsonthoz drót varratokkal, az alsó állcsonthoz АО-lemezzel rögzítettük. 2. 18 éves férfi. A jobb felső állcsont nagy kiterjedésű jóindulatú csontdaganatával (epulis gigantocellularis) került felvételre. A rezekéit állcsontot mikrosebészeti módszerrel átültetett lapockacsonttal állítottuk helyre. A transzplantátumot drótvarratokkal rögzítettük, a befogadó erek az a. és v. facialis voltak. Eredmény Mindkét beteg szövődménymentesen gyógyult. A műtétet követő első héten elvégzett scintigraphiás vizsgálat igazolta, hogy a csont él, vérkeringése jó. A transzplantátum környezetébe beépült, az állcsonthoz csontosán rögzült. 2. ábra. A szájpad áthatoló szövethiánya 3. ábra. Rekonstrukció utáni gyógyult állapot 40
