Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
tében ugyanakkor, még jelentős oldalnyomás esetében sem lesz az eredőerő külpontos, elvileg akár nem is lenne szükség lehorgonyzóerő biztosítására (He. ábra). A részben feltöltött víztorony esetében — adott oldalirányú erőhatás mellett — a lehorgonyzási erő igénybe vétele annál kisebb, minél nagyobb a nyomóerő (1/b. ábra). Az üres alumínium víztorony feldőlésének veszélye tehát jóval nagyobb, mint a feltöltött állapotban lévőé. Az üres víztorony esetében a szélnyomás kompenzálására ennek megfelelően nagyobb lehorgonyzóerő szükséges. A példák erőtani (statikai) alaphelyzetei: a) csak axiális irányú erő hat — igen kedvező eset — elvileg lehorgonyzóerőre sincs szükség az egyensúlyhoz; b) csak oldalirányú erő hat — a legkedvezőtlenebb helyzet, maximális külpontosság — a lehorgonyzás teljes igénybe vétele szükséges az egyensúly megteremtéséhez; c) mindkét irányú erő hat — a rendszer mindaddig optimálisan működik, míg az erők eredője nem válik külpontossá, az az: oldalirányú erő=tg a —>0 axiális irányú erő — ilyenkor az egyensúly a lehorgonyzás részleges igénybe vételével valósul meg. Elvileg, a túlterhelés hatására a szerkezet kétféleképpen mehet tönkre: — Az alap felé irányuló extrém nagyságú igénybevétel esetén a támasztó rendszer összeroppan, alakváltozást szenved. — Az oldalirányú erőeredő nagysága meghaladja a lehorgonyzóerőt, a rendszer feldől (stabilitásvesztés). Összefoglalva a statikai konklúziót megállapíthatjuk: egyrészt, ha a forgatónyomatékok eredője befelé mutat, nincs szükség lehorgonyzóerőre, másrészt, ha a forgatónyomaték eredője kifelé mutat nagyobb tengely irányú erő esetén adott oldalirányú erő kisebb lehorgonyzóerővel tartható egyensúlyban. Más megfogalmazásban ez azt jelenti; adott nagyságú lehorgonyzóerő nagyobb axiális erőhatás mellett nagyobb oldalirányú erőt tud egyensúlyozni. Megjegyezzük, ha e problémakört szilárdságtani fogalmakkal közelítenénk, ugyanerre a végkövetkeztetésre jutnánk. Biostatikai modell Mit jelentenek az előzőekben vázolt statikai analógiák, következtetések a részleges lemezes fogpótlás elhorgonyzásában és megtámasztásában résztvevő fogak parodontiumának igénybevétele szem pontjából? A fogak és tartószerkezetük statikai helyzetét legjobban a rugalmasan ágyazott merev tartó statikai modellje közelíti [1]. Az erőhatásokat a fog korona különböző felszínei veszik fel, míg a lehorgonyzást és az „alapozást” a parodontium rostrendszere biztosítja. A vizsgált szituációban az elhorgonyzási igénybevétel (dentális elhorgonyzás) az oldalirányú erőt, a megtámasztási igénybevétel (dentális megtámasztás) a tengely irányú erőt jelenti. Természetesen egyszerűsítve és idealizálva a rágóefektus erőviszonyait. Biostatikai alajphelyzetek: a) A csak megtámasztásra igénybe vett fogra ideális esetben gyakorlatilag vertikális irányú erő hat. Az egészséges parodontium ezt a tengely irányú erőt jól viseli. b) A csak elhorgonyzásra igénybe vett fog statikai helyzete rendkívül kedvezőtlen (2/a. ábra). Az elhorgonyzás teljes igénybe vétele szükséges a stabilitás fenntartásához. Ugyanakkor az oldalirányú erőkomponensekkel 35
