Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-02-01 / 2. szám

oldaléról forgat íny om álé ka nyomóerő' forgafónyomate'ta föteíeró" -pr^o.tírv~pmaitkjL

о ,-(brgáspont"

© nyomöfeszütisep © húzófesz:üli.seí?

2/a. ábra. Az elhorgony zásra igénybe vett fog tartószöveteire ható erők és for gatónyomatékuk

2/b. ábra. Az elhorgony zásra és megtámasztásra egyaránt igénybe vett fog tartószöveteire

ható erők és for gatónyomatékuk

2/c. ábra. A megtámasztásra igénybe vett fog tartószöveteire ható erők és fór gatónyomatékuk

szemben a parodontium védtelen, a rost rendszert az erő részben túlhúzza, részben az erőhatás ellenoldalán komprimálja.

c) Az elhorgonyzásra és megtámasztásra egyidejűleg igénybe vett fog statikai helyzete kedvező (2/b. ábra). Az eredőerő, csak extrém oldalirányú terhelés esetén válik külpontossá, igénybe véve a parodontium lehorgonyzó erejét.

Míg a műszaki szerkezetek a túlterhelés hatására kétféleképpen mehetnek tönkre, addig az ép parodontiumú fogat a vertikális terhelésből adódó tönkremenetel valójában nem fenyegeti. A tengely irányú túlterheléssel szemben a fájdalomérzés, mint a fiziológiás terhelhetőség határjelzője igen jól működik, automatikusan korlátozva a rágóizmok tevékenységét. Az oldalirányú erőeredők következtében azonban, mint ismeretes már kis terhelés is károsodást okozhat, és végeredményben a fog stabilitásvesztéséhez vezet.

Természetes, hogy a biológiai helyzet statikai analógiája bizonyos vonatkozásokban leegyszerűsített, de alapvetően mégis a valódi igénybevételt tárja fel. Gondolatmenetünknek megfelelően tehát: a részleges lemezes fogpótlások tervezésekor az erőátvitel vonatkozásában akkor járunk el helyesen, ha egyrészt csökkentjük az oldalirányú erőket és a forgatónyomatékot (ez csak egy adott, nem túl kedvező határig lehetséges), másrészt, ha axiális irányban a fiziológiás határig kihasználjuk a fogak terhelhetőségét (dentális megtámasztás) ezzel csökkentve — paradox módon — a tartó szövetek igénybevételét.

36