Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6-7. szám
Fogorvosi Szemle 84., 185—187. 1991. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fоgpótlástani Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Az implantátumokra készített rögzített fogpótlások tervezésének általános szempontjai D tt. S Z ö L L 3jS I ]K A TJA L I N és DS.] MOLSÁS MAGDOLNA Hazánkban is egyre több helyen, és egyre nagyobb számban készülnek fogpótlás céljából implantátumok, melyek segítségével olyan esetekben is lehetővé válik rögzített pótlások alkalmazása, melyekben hagyományos protetikai eljárásokkal már erre nem lenne mód. A korábbi sikeres és sikertelen esetek elemzése azt mutatja, hogy az implantációs fogpótlás élettartama sok tényezőtől függ, melyek szorosan összefüggnek egymással, fontossági sorrendet szinte nem is lehet közöttük felállítani. Ha a páciens kiválasztása, az implantátum fajtájának, méretének meghatározása helyesen történik, akkor a műtét után bekövetkező implantátumelvesztés aránylag ritka [19]. A két-három óv múlva jelentkező sikertelen esetek alakulásában nagy szerep tulajdonítható a fogpótlásoknak, melyek a környezet hatásait közvetítik az alapok számára [10, 15]. Mivel az implantátumokkal foglalkozó közlemények csak igen röviden foglalkoznak az azokra kerülő felépítménnyel, szükségesnek találtuk az e téren szerzett tapasztalataink összefoglalását. A hídpótlások készítésének szempontjait általánosságban, az implantátumok fajtájától függetlenül fogalmaztuk meg. A tervezés általános szempontjai A sikeres beültetés után a hidak tervezését messzemenően meghatározza az, hogy a megterhelhetőség szempontjából egyik implantátum fajtát sem tekintjük elsőrendű pillérfognak. Egyrészt a rögzítésül szolgáló rész felszíne általában kisebb az onnan eltávolított fogak gyökérfelszínénél, másrészt a rögzítés erőssége sem éri el azt a fokot, amellyel az egészséges paradontiumú fog rendelkezik. Ezért a hidak készítésekor a gyengébb vagy károsodott parodontiumú fogakra vonatkozó szabályok szerint járunk el [11, 17]. Mind az implantátum, mind a még meglévő fogak további károsodását csökkentjük azzal, hogy a főpilléreken kívül lehetőleg segédpilléreket is igénybe veszünk a hidak tartására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kétoldali sorvégi hiányok esetében mindenképpen, de már féloldali sorvégi hiány fennállásakor is gyakran körhidat készítünk. Ezzel kihasználjuk a több hídpillér és a többsíkú merevítés előnyeit, csökkentjük az egyes fogakra ható terhelést, megakadályozzuk az egyes pillérek mozgását [11, 12]. Az osseointegrációval rögzülő implantátumok melletti sínezés csökkenti a gyökérhártyával rendelkező természetes, és a csonttal összenőtt implantátumpillérek mozgathatóságában fennálló különbséget. Az implantátum pillért tartalmazó hidak esetében is megvalósítjuk a kétoldali kiegyensúlyozott okklúziót és artikulációt [6, 8, 11]. A fogpótlások Érkezett: 1990. május 10. Elfogadva: 1991. január 18. 185
