Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

Fogorvosi Szemle 84. 141—144. 1991.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest

Szellemi fogyatékosok általános érzéstelenítésben végzett fogászati rehabilitációja

DE,. DIVINYI TAMÁS, DU. FÜLÖP EMESE és DU. SÜLLE TERÉZIA

A szellemi fogyatékosság az életkornak megfelelő, az átlagostól lényegesen elmaradó intellektuális szint és adaptív magatartás. Az egyéni ill., családi tragédián kívül súlyos szociális teher is, mert igen gyakran, az újszülött populáció kb. 3%-ban várható a szellemi fejlődés gyengeelméjűségnek minősíthető elmaradása. A gyengeelméjűséget száznál is több ártalom ill. betegség okozhatja.

A szellemi fogyatékos gyermekek, felnőttek fogászati kezelésének problémái feltűnően ritkán szerepelnek a nemzetközi irodalomban. A hazai irodalomban sem találtunk utalást a kérdésre. A probléma pedig élő, valós, megoldásra váró. A betegcsoport, amelyet ide sorolunk a kórokot tekintve meglehetősen heterogén összetételű. Egy vonatkozásban azonban egységes, mégpedig az együttműködési képesség és az alkalmazkodás hiányában. Kezelésük tehát az esetek döntő többségében csak általános érzéstelenítésben végezhető [1].

Közleményünkben a szellemi fogyatékos betegek kezelésének aneszteziológiai és fogászati szempontjait kiemelve eredményeinkről és kudarcainkról számolunk be. Tapasztalataink alapját a Szájsebészeti és Fogászati Klinikán 1980—89 között elvégzett 372 ambuláns (intravénás) és 49 intratracheális narkózis adta. Az ambuláns narkózisok alkalmával elsősegélynek számító beavatkozásokat, túlnyomórészt extrakciókat végeztünk. Az intratracheális narkózisok alkalmával teljes fogászati rehabilitációra törekedtünk. Betegeink korcsoportok szerinti megoszlását az 1. és 2. ábrák mutatják.

Aneszteziológiai problémák

A szellemileg retardált betegek igen jelentős része az ún. ,,poor risk” (fokozottan veszélyeztetett) kategóriába sorolható. Legtöbbjüknél a központi idegrendszeri károsodáshoz epilepszia ill. fokozott görcskészség társul. Az intrauterin elszenvedett noxák miatt gyakoriak a veleszületett szívhibák, a mellkasi deformitások. Mindezekhez társul az általános érzéstelenítés során esetleg fellépő intrakraniális nyomásfokozódás. Tetézi nehézségeinket a betegek előzőekben említett együttműködési képtelensége. Olyan altatási módot kellett tehát választanunk mind az ambuláns, mind az intratracheális érzéstelenítések esetén, amely:

1. gyors,

2. biztonságos,

3. jól felfüggeszthető,

4. a beavatkozás befejezése után lehetőleg azonnal, kellő éberségi állapotot biztosít.

Az akut fogászati beavatkozásokat ún. rövid narkózisban végeztük. Benzodiazepin (Seduxen) és Atropin i. v. előkészítés után ún. ultrarövid hatású

Érkezett: 1990. szeptember 20.

Elfogadva: 1990. november 16.

141