Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

barbiturát (Brietal-Methohexiton) intravénás adásával 2—3 perces mély alvás hozható létre. Ezen idő alatt az extrakciók elvégezhetőek.

A teljes fogászati rehabilitációt intratracheális narkózisban végeztük. Intramusculálris premedikáció után, intravénás elaltatószert (Brietal, Inactin, Dormicum) adtunk, majd fájdalomcsillapító és izomrelaxáns következett. Ezután intubáltunk, és N20 + 02 gázkeverékkel lélegeztettünk. A nagyhatású fájdalomcsillapítót (Fentanyl) és az izomrelaxánst szükség szerint frakcionáltuk. A beavatkozás befejeztével felfüggesztettük a maradék fájdalomcsillapító és izomrelaxans hatását. Az extubáció után a beteg 24 órát fekvő osztályunkon töltött el.

Természetesen mindkét altatási módnál be kellett tartani néhány alapvető kritériumot. Ezek közül kiemelendő az üres gyomor. De ugyanilyen fontos, hogy a páciens ne legyen náthás, hurutos. Ezen altatási módszerrel a bevezetőben említett 372 + 49 esetünkben semmiféle szövődményünk nem volt. Be kell vallanunk azonban, hogy a szellemi fogyatékosok altatása komoly összefogást, igazi „team” munkát igényelt, és egy-egy altatás igen nagy szellemi-fizikai megterhelést jelentett orvos, nővér, asszisztens, beteg, és nem utolsósorban hozzátartozója számára egyaránt.

Fogászati 'problémák

A szellemi fogyatékos gyermekek fogászati vizsgálatai a normális populációtói eltérő, rosszabb szájhigiéniát, magasabb caries intenzitást állapítottak meg [3,4,5].

Az alapbetegségre jellemző szájüregi elváltozások, mint a nagy, protruziós nyelv, kis szájnyílás, hyperpláziás gingiva, parodontális destrukció, elhúzódó fogáttörés, mind a fogászati kezelést nehezítő körülmények. A fő problémát ennél a fogászatilag különösen veszélyeztetett betegcsoportnál a bevezetőben már említett együttműködési képesség hiánya jelenti, amely az általános érzéstelenítést indokolja.

Az általános érzéstelenítésben végzett kezelés speciális fogászati problémákat vet fel. Az otthoni szájhigiéniás gondozásuk is sokszor szinte megoldhatatlan feladatnak látszik. Ellátási törekvéseink során alapvetően két szempontot vettünk figyelembe.

Az ambuláns narkózisok esetén elsősorban elsősegélynyújtásra törekedtünk. Beavatkozásaink túlnyomórészt fogeltávolításokból, esetenként incisiókból álltak. Igyekeztünk csak a feltehetően panaszt okozó fogat eltávolítani. Nem engedtünk a „kísértésnek”, ha úgymond már úgyis alszik, távolítsuk el a többi gyökeret is. Az ily módon, véleményünk szerint helytelen szemléletű prevenciónak áldozatul eső betegeink, ha fogaikat nem tudjuk pótolni a táplálkozás tekintetében lényegesen rosszabb helyzetbe kerültek volna.

Az intratracheális narkózisban végzett teljes fogászati rehabilitáció, viszonylag kevés számáért részben a szülő(k) igényességének hiánya, másfelől a klinikánk igen erős korlátozott lehetőségei felelősek. A rehabilitáció mértékét (fogpótlások készítésének tervezését) jelentősen befolyásolta a száj higiéniás állapota, a beteg fogászati gondozásának lehetősége. Ezekből próbáltunk következtetni a tömések, fogművek várható élettartamára. A beavatkozások mindig a vértelentől a véres beavatkozások irányába történtek.

Az alábbiakban néhány speciális szakmai szempontot ismertetünk.

A gyökértömést (64 db) (Endomethason + guttapercha) azonnal végleges fedőtöméssel láttuk el. Nem élő pulpa esetén periapicális műtétet is végeztünk. A tömések elkészítése után végeztük el szükség szerint a gingivectomiát, extrakciókat.

142