Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 83. 71—75. 1990. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogpótlástani Klinika (igazgató: Dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest A fogászati implantátumok kontraindikációi, javaslatok a nem alkalmas esetek hagyományos protetikai ellátására DR. SZÖLLÖSI KATALIN, DR. TÓTH JUDIT, DR. KÁROLYHÁZY KATALIN és DR. MOLNÁR MAGDOLNA Klinikánkon is megnőtt azoknak a pácienseknek a száma, akik kérik, hogy foghiányukat „valamilyen beültetéssel” oldjuk meg. A jelentkezőket minden esetben megvizsgáljuk és az anamnézis felvétele során megkérdezzük, hogy mi az elképzelésük a beültetéses fogpótlásról. Kiderül, hogy az utóbbi időben a népszerű ismeretterjesztés különböző fórumai (rádió, tv, sajtó) megjelent információk között a páciensek nem tudtak eligazodni, és az eljárás lényegéről, velejáróiról gyakran téves elképzelésük alakul ki. Életük végéig tartó megoldásnak gondolják, s nem tudják, hogy részleges foghiányok esetén a pótlás általában a maradékfogakat is érinti, vagyis, hogy azokat is le kell csiszolni. Az önként jelentkezők vizsgálata során azt tapasztaljuk, hogy 90—96 százalékuknál az implantációs fogpótlás készítése objektív akadályba ütközik, vagy kevés sikerrel kecsegtet. Ezekben az esetekben valamilyen más típusú fogpótlást javasolunk, hiszen a páciensek nagy része úgy érkezik, hogy hiányzó fogainak pótlására még nem is kért, vagy kapott tanácsot esetének protetikai megoldására. A többi esetben is tartjuk magunkat a Kovács-D. [3] által már 20 éve megfogalmazott elvhez, amely szerint a fogorvosnak mindent el kell követnie, hogy a beteg számára kevesebb gondot és kockázatot jelentő fogpótlásokat megkísérelje és csak ha azokkal nem érte el a kívánt eredményt, akkor szabad az implantációhoz folyamodnia. A kontraindikációk rövid összefoglalásával, az implantátumra nem alkalmas pácienseknek javasolt protetikai megoldások felsorolásával főleg azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik maguk nem végeznek implantációt, de alkalmanként tanácsot kell adniuk az önként jelentkező pácienseknek. Felhasznált irodalom A fogászati implantátumok készítésének gyakoribbá válásával az e témával foglalkozó közlések száma is állandóan nő, melyekben újabb és újabb megoldásokról számolnak be. Az alkalmatlan páciensek kiszűrésére tanácsot adó kontraindikáció felsorolásokban ezzel szemben meglepő állandóságot és hasonlóságot találunk, a subperiostealis implantátumok korszakában megfogalmazott pontokat lényegében újra és újra ismételik. Gershkoff és Goldberg [1] helyi és általános ellen javallatokat határoz meg. A kilenc helyi tényező között felsorolja a friss extrakciókat, fogak meglétét, impactált fogakat, cystákat, a csont és a lágyrészek rosszindulatú daganatait. Az általános tényezők között elsőként említik a labilis pszichés állapotot, a kábítószerélvezetet és a krónikus alkoholizmust. Ezt követi a terhesség, a sugárterápia utáni állapot, majd az általános betegségek. Közöttük az idegrendszer, a keringés, és légzés olyan krónikus destruktív betegségei (carcinoma, tbc, lues) melyek esetén a fogászati implantátum készítése általában fel sem merül. Utolsóként írja — pontosabb meghatározás nélkül — az előrehaladott életkort. Érkezett: 1989. szeptember 18. Elfogadva: 1989. december 10. 71
