Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
1. ábra. 51 éves férfi bal ajakzúgban elhelyezkedő leukoplákiája. Szövettani lelet: Leukoplákia verrucosa et ulcerosa. a. Az ajakzúgban látható elváltozás b. Műtét során laserexcisiot végeztünk. (Közvetlenül a műtét után készült fotó.) c. 1 hónaappal a beavatkozás után a hámosodás lezajlott. A beteg 21 hónapja tünetmentes képe mellett — 4 esetben igazolt a laserexcindalt szövetből carcinoma in situt. Mivel a preoperative szövettani vizsgálatra küldött anyagból leukoplakia erosivát diagnosztizáltunk, a laserexcisio mértékét nem terjesztettük ki. Az azóta eltelt 10—22 hónap alatt, szoros obszerváció mellett, nem észleltünk sem lokálrecidívát, sem regionális áttétet. Az általunk végzett többi műtét onkológiai értékelése — az elváltozások onkopatológiai karaktere miatt — értelmetlen lenne. A coagulatio és vaporisatio során a szöveteket a lasersugár érintette, excisioval pedig csak a kóros terület folyamatos húzását végeztük, hagyományos eszközökkel. Az ép szöveteket nem vongáltuk, nem traumatizáltuk; kórokozókat, azok toxinjait, valamint tumorsejteket az „érintésmentes technika” révén nem passzáltunk az ép területekre. Ez a szövetkímélő technika, fentieken túl, abból is származik, hogy a lasersugárral végzett coagulatio és vaporisatio minden más, létező módszernél szelektívebben képes csak a patológiás szövetek eltávolítására szorítkozni, az ép suturák megkímélése mellett. Vágás esetén a laserkés csupán mintegy 300 pan vastagságú, termokárosodott zónát hoz létre, így az ép terület hőkárosodása minimális. Az aszeptikus alkalmazhatóság részben az érintésmentes technikából következik, részben pedig abból, hogy a kórokozókat a lasersugár a metszfelszíneken azonnal elpusztítja. A sebfelszíneket laserműtét után koagulált fehérjékből álló védőréteg fedi, mely jó feltételeket teremt az esetenkénti, nagy felszínt 67
