Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

A tartós siker érdekében az implantátumokra készülő fogpótlások tervezése­kor figyelembe kell még venni, hogy a rágóerő nagyságát kezdettől fogva, adekvát módon, csak a természetes fog parodonciumának beidegzése képes ve­zérelni. Ezért az implantátumra készülő híd elhorgonyzásába természetes fogat is be kell vonni. A fogatlan állcsontba ültetett implantátumokat a túlterhelés elkerülése ér­dekében egységbe kell foglalni és a protézist nyálkahártya-megtámasztásuk­ra kell készíteni. 3. Az orális enosszális implantáció szubjektív feltételei Az orális enosszális implantáció szubjektív feltétele az implantációt végző orvos elméleti és gyakorlati jártassága és orvosi felelőssége. Ezen belül hang­­súlyozandónak tartjuk, hogy az implantációt végző orvos — a gyakorlati jártasság mellett elméleti jártassággal is kell rendelkez­zen az orális implantológia kérdéseiben; — elméleti és gyakorlati jártassággal kell rendelkezzen a szájsebészet, a protetika és a gnatológia, valamint a parodontológia kérdéseiben, to­vábbá — az implantációra alkalmas betegek kiválasztását az objektív feltételek fennállása esetén korrekt orvosi indikáció alapján végezze. A felelősség kérdése elsősorban a sikertelen esetek kapcsán vetődik fel. A korszerű anyagokból készült implantátumok a műtéti módszert egyszerűbbé tették. A szubperiosztális implantáció sikertelen eseteiben az implantátum eltávolítása után a száj viszonyok az implantáció előttinél kedvezőtlenebbek lettek a hagyományos fogpótlások számára. Ezzel szemben az enosszális implantáció sikertelen eseteiben — azaz az implantátumok elvesztése után — a klinikai anatómiai viszonyok nem, vagy csak alig változnak, mert az enosz­­szális implantáció minimális csontveszteséggel jár. Az implantáció megismé­telhető, vagyis lehetőség van a korrekcióra is. A fentiekből következik, hogy az enosszális implantáció merőben más megítélést követel az orvostól és be­tegtől egyaránt. A módszer viszonylagos egyszerűsége ugyanakkor azt a ve­szélyt is magában hordja, hogy az implantációt végző orvos könnyebben en­gedhet a beteg kérésének. Véleményünk szerint, az orvosi felelősség elsősor­ban az implantációra jelentkező betegek alkalmasságának konkrét indikáció alapján történő elbírálásában van. Az indikáció felállításakor alapvető szem­pont kell legyen, hogy a beavatkozásnak csak akkor van létjogosultsága, ha segítségével teljes protektikai rehabilitáció érhető el, vagy az implantáció a rehabilitáció része. 4. Az orális enosszális implantáció indikációi A pillérek beültetését fogpótlás készítése céljából végezzük, ezért a javal­latokat legkézenfekvőbb a meglévő foghiány típusa alapján meghatározni. A fogorvosi beültetések céljára az egyes foghiánytípusokat Brinkmann [5, 6, 7] csoportosította. Fontosnak tartjuk itt kiemelni, hogy a dentális implantáció céljára kialakított foghiánybeosztás a fogorvosi gyakorlatban használatos be­osztásoktól lényegében tér el. Míg pl. a hazai fogorvosi praxisban használt Fábián—Fejérdy-féle osztályozásnak [8, 9] az alapja a dentális megtámasz­tásra és elhorgonyzásra alkalmas maradék fogak száma és elhelyezkedése„ addig az általunk az implantológiában használt beosztás alapja a foghiányok, kiterjedése és a fogívhez viszonyított elhelyezkedése. 20

Next

/
Thumbnails
Contents