Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

Az általunk használt foghiánybeosztás a következő:

I. osztály:

Rövid sorközi foghiány a felső és az alsó fogsorban a frontfogak és

a kisőrlők területén,

II. osztály:

Sorvégi foghiány (egy- vagy kétoldali) az őrlőfogak területén,

III. A. osztály:

Hosszú sorközi foghiány (több egymás melletti fog hiánya),

III. B. osztály:

Vegyes sorközi és sorvégi foghiány kevés maradékfoggal,

IV. A. osztály:

Szubtotális foghiány,

IV. B. osztály:

Teljes fogatlanság.

A foghiányok osztályba sorolásakor mindig teljes fogívet veszünk figyelembe. Az egy fogívben egyszerre előforduló többféle hiány szétválasztását nem látjuk indokoltnak. Célszerűnek tartjuk viszont a Brinkmann [5] szerinti III. és IV. típusú foghiányokat alcsoporttal bővíteni, mivel a gyakorlatban gyakran találkozunk olyan vegyes foghiánnyal, amely egy fogívben a Brinkmannféle II. és III. osztályú foghiány együttes előfordulását jelenti. Ugyanígy szükségesnek tartottuk a IV. osztályban a szubtotális fogatlanság és a teljes fogatlanság eseteit külön alcsoportba sorolni. Fábián és mtsai [8] szerint a gyakorló fogorvos számára olyan osztályozásra van szükség, amelyből a tervezés szempontjai leolvashatók, amely meghatározza a készítendő fogpótlás típusát, és amely a lehető legtöbb felvilágosítást nyújtja a tervezés részkérdéseire is. Ennek megfelelően az általunk javasolt foghiánybeosztás az indikáció szempontjából a következőképpen értelmezhető:

Az 1. osztályba tartozó, rövid sorközi hiányok pótlására az implantátumot koronapillérnek, szóló korona készítéséhez ültetjük be. Erre a célra az adott eset egyéni méreteitől függő nagyságú hengeres (D—4 és D—24 jelű), vagy a nyílt formájú (D—25 jelű) implantátum a megfelelő, mind a felső, mind pedig az alsó állcsontban. Az eljárás előnye, hogy a szomszédos fogak lecsiszolása nélkül az implantátumba helyezett csapos műcsonkra készített kozmetikus koronával, vagy Richmond-koronával pótolható a hiány. A hiány legfeljebb két egymás melletti fogra terjedhet ki. Ha egymás mellett több implantátum beültetése szükséges, vigyázni kell arra, hogy az implantátumok között legalább 1,5—2 mm vastag ép csontfal maradjon. A felső állcsonton a fog elvesztése után a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni a beültetést, mert az extrakciós seb gyógyulásával együtt a csont orovestibularis vastagsága csökken, és később az elvékonyodott processus alveolaris már nem teszi lehetővé az implantációt. Ezekben az esetekben indokoltnak tartjuk az azonnali beültetést, azaz a fog extrakciójával együlésben történő implantációt.

A 11. osztályba tartozó, sorvági hiányok eseteiben az implantátumokat őrlőfogak pótlásához hídpillémek ültetjük be. A maxillában elsősorban az extenziós implantátum valamelyik mérete (D—26, D—28 és D—29 jelű) vagy a hengeres tuberális (D—5 jelű), a mandibulában az extenziós (D—27 jelű), a csavar (D—23 és D—24 jelű), vagy valamelyik hengeres implantátum (D—3, D—4 és D—7 jelű) alkalmazható.

Ebben az osztályban hagyományos fogpótlástani módszerekkel csak kivehető lemezes fogpótlás készíthető, Implantációs módszerrel a hiány híddal is pótolható. A beültetendő implantátumok számát a foghiány nagysága határoz21