Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
Meg kell jegyezni, hogy helyi kezelés esetén csak nagyon jelentéktelen mennyiség kerül a szervezetbe. Erre vonatkozóan többen is végeztek vizsgálatokat. Elegendő csupán egy példát említeni. Birkeland és Torell naponta 10 ml 0,05%-os NaF-al végeztetett száj öblögetést, és ugyanakkor még 2 g 4,3 mg fluoridot tartalmazó fogpasztával fogkefélést; a lenyelés lehetősége kb. 20%-ot tett ki, ami 0,45 mg F-ionnak felel meg; ez a mennyiség még abban az esetben is veszélytelen, ha az ivóvíz optimális F-ion-tartalmú. A száj nyálkahártyát többrétegű laphám borítja, amelyen keresztül a felszívódás mértéke igen csekély, tekintettel a kezelés rövid időtartamára. Téves tehát az a feltételezés, mely szerint a nyálkahártyán át olyan mennyiségek szívódhatnak fel, amelyek vszélyeztethetnék az általános egészségi állapotot. A lenyelés lehetősége miatt az öblögetést és a fluoros fogkrémet — 6 éves kor alatt — felügyelet mellett szabad használni. II. Rész Különböző élettani hatást kiváltó F-ion adagok 1. A fogszuvasodás megelőzésére ajánlott adag az ivóvízben literenként 1— 1,5 mg. A lakossági sóban kilogrammonként 350 mg. Hangsúlyozni kell, hog., ezek nem egyéni, hanem populációs átlagok. Senki nem iszik mindennap azonos mennyiségű vizet, vagy fogyaszt azonos mennyiségű sót. 2. Krónikus fluorózis. A foltos zománcról már volt szó. Előidézéséhez napi 5—10 mg F-ion bevitele szükséges éveken át. Csontfluorózis akkor keletkezhet, ha a napi bevitel 20 mg, vagy ennél több. Ennek legsúlyosabb formája a krippling (torzulásos) fluorózis. 3. Enyhe, nem végzetes kimenetelű mérgezés. 100—200 mg F-ion bevitele egy alkalommal. A különböző fluorsók mérgező hatása nem egyforma. 4. Halálos adag. Egy alkalommal 1200—2500 mg F-ion. A F-ion és a fluoridok kémiai tulajdonságai A fluor elem (F2) sárgás színű gáz, a legreakcióképesebb, elektronegatív elemek közé tartozik, amely a természetben nem fordul elő, mert azonnal kötésbe lép a környezetében lévő egyéb elemekkel. Kötésben lévő formáit nevezzük fluoridoknak, vagy fluorsóknak, esetleg savnak, és ezek a természetben mindenütt előfordulnak. A fluort és a fluoridokat az életben a szakemberek és a laikusok felváltva használják. Ha azonban valaki egyszerűen csak fluopról beszél, sohasem az elemi fluorra gondol, hanem valamelyik szervetlen, vagy szerves kötésben lévő formájára. Az F-ion és a fluoridok is mérgezőek, e,z utóbbiak azért, mert vízben, nem egyforma mértékben ugyan, de oldódnak. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet a VI. kiadású Magyar Gyógyszerkönyvben a nátrium-fluoridot (ez van a Dentocarban is) egykeresztes méregnek minősítette; az oszteoporózis legnagyobb napi adagját 80 mg-ban adta meg. Egyébként nagyon sok közismert gyógyszer van az egy- és kétkeresztes csoportban; pl. Ampicillin, Andaxin, Cavinton, Chlorocid, Erythromycin tabl., Penicillin В stb. A fogszuvasodás megelőzésére általában szervetlen fluoridokat használnak, akár lokálisan, akár szisztematikusan. Az F-ion mint enzim méreg Régen ismert, hogy az F-ion is, mint a legtöbb egyéb méreg elsősorban az enzimrendszert támadja meg. Ez a véleménye Sósnak is. Ennek ellenére azt 165
