Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-06-01 / 6. szám

írja: „A caries praeventióra ajánlott fluoradag önmagában a csont- és fogfluorosis szemszögéből nem jelent veszélyt.” Jellemző, hogy a fluorellenesek, Sósnak ezt a megállapítását soha nem idézik, pedig ugyanabban a közleményben jelent meg. A különböző enzimek érzékenysége eltérő, de az is megállapítható az irodalomból, hogy az enzimek gátlására, vagy aktivitására vonatkozó adatok nem elégségesek. Gabovits és Ovrutskij szerint a kísérletek azt mutatták, hogy 1—10 mg F/l koncentráció szükséges ahhoz, hogy a legérzékenyebb enzimekre gátló hatást fejtsen ki. A kísérletek zömét szövettenyészetekben végezték. Néhány példa az enzimek gátlására: eszteráze, citrát-dehidrogenáze lmg; lipáze 10 mg; enoláze, tejsav-dehidrogenáze 1000 mg; foszfatáze, karboxiláze, amiláze, 10 000 mg. Itt meg kell ismét említeni, hogy emberen már 100—200 mg egyszeri bevétele nem végzetes, akut mérgezést okoz.

Májbetegségek, halálozás

A priori feltételezhető, hogy a máj az első olyan szerv, amelyben az F-ion mérgezés károsító hatást fejt ki. Állatkísérletekben azonban 1,2 mg F/l ivóvizet fogyasztók májában a normálistól semmi eltérést nem észleltek. Roholm kriolitüzemekben dolgozó munkások fluoridmérgezésének lehetőségét vizsgálta; a máj működésében semmi eltérést nem észlelt; az üzemben dolgozó, és meghalt munkások májának kórszövettani vizsgálata sem mutatott eltérést a normálistól. A szervezetben a vér szállítja a fluoridokat. A fluoridok egy része a plazmában, a maradék a vörösvérsejtekben található; általánosan elfogadott, hogy az emberi vérszérumban a fluoridok egy része ionizált és nem. ionizált formában van jelen. Gabovits és Ovrutskij szerint a vér fluorid tartalma 0,07—0,20 mg/1 között változik; természetesen a plazmában és a szérumban együttesen. Ez a mennyiség napközben a beviteltől függően változik. Vannak F-ion-csúcsok és hullámvölgyek; a veszélyesség szempontjából a csúcsoknak van jelentősége; ilyen veszélyes csúcs a 0,1 mgA; ez azonban csak akkor fordul elő, ha az ivóvízben literenként 10 mg F-ion van. Ha ilyen csúcsok jelentkeznek naponta, több éven át, akkor krónikus fluorózisra lehet számítani, ami már enzimkárosodást jelent. De a fogszuvasodás megelőzésében nem erről van szó, hiszen ebben az esetben a bevitel optimális.

Az optimális fluoridtartalmú ivóvízfogyasztás és a halálozás összefüggésével többek között Hagan foglalkozott. Megállapította, hogy ha a mintavétel megfelelő módon történt (a lakosság megfelelt a demográfiai követelményeknek, az iparosodás és a szociális helyzet hasonló volt stb.), akkor az optimátlis ivóvízfogyasztás és az általános, továbbá a rákhalálozás között összefüggést kimutatni nem lehet. Ugyanez a megállapítás olvasható a WHO kiadványában, de ezt tapasztalta Fazekas is hazai körülmények között. A statisztikai adatok értékelésekor sohasem szabad megfeledkezni Juvancz és Paksy figyelmeztetéséről. Ez így szól: „Mivel az orvosi „modell” és a matematikai „modell” soha, nem teljesen kongruens, tudnunk kell... milyen mértékű inkongruenciát tolerálhatunk ... enélkül nagyon nagy a formalista, félrevezető következtetések veszélye”.

Betegségek, amelyeknek gyógyítására fluoridokat alkalmaznak

Oszteoporózis ................................................................ napi 30, 50, 60, mg NaF

Otoszklerózis .............................................................. napi 120 mg NaF

Myeloma multiplex .................................................... napi 100—150 mg NaF

Kongenitalis oszteogenezis imperfekta .................... napi 5, 10, 20 mg NaF

Rák ......................................................................... napi 80—400 mg NaF

166