Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

A tömések mikrostruktúrájában a legellenáll óbb komponens az oldatlan reszelék, a gamma fázis [15]. A leggyengébb a gamma2 fázis [3]. Az amalgám struktúráját feldaraboló légtartó területek nagyon kedvezőtlenül befolyásolják a tömés tulajdonságait. Az intrinsic, kis pórusú porozitás mindkét vizsgált amalgámban megfigyelhető, azonban a „Homodent—1” esetében ez a porozitás kombinálódik az oldatlan szemcsék határán a helyenként több 10 jum széles résekkel. A nagyobb pórusok általában a kondenzálás elégtelenségéből adódnak [6], azonban a „Homodent—1” esetében a légtartó rések következetesen az oldatlan szemcsék határán jelentkeznek, különösen a nagyobb szemcsék körül, ami felveti egy, a kondenzálási hibától eltérő résképződési mechanizmus szerepét. A magyar amalgám esetében a tömésre és annak kidolgozására 6—7 perc áll rendelkezésre, mert ezután válik morzsalékonnyá az amalgám. Ez az idő elégséges egy tapasztalt klinikus számára, hogy a Black I. oszt. üregbe ideálisan kondenzálja az amalgámot, ami szintén azt valószínűsíti, hogy nem kondenzálási elégtelenségről lehet szó.

Megfigyeléseink szerint a reszelékszemcse és a matrix határán lazán illeszkedő 20 jum vagy annál nagyobb átmérőjű kristályok sora látható, ami magyarázhatja a porozitás akkumulációját ezen a területen. Ekstrand és mtsai vizsgálata szerint bizonyos amalgámok esetében a kondenzálási nyomás fokozása csökkenti a porozitást, másokban nem. A higany-amalgámpor hányados növelése néhány amalgám esetében csökkenti a porozitást, máskor nem, de abban egységesen viselkedtek az általuk vizsgált amalgámok, hogy a higany-amalgámpor hányados csökkentése növeli az egyes pórusok nagyságát [5].

A „Homodent—1” szemcséi körül megfigyelhető nagy pórusok ezek szerint úgy lennének csökkenthetők, ha emelnénk a higany arányát az amalgámban, azonban ez lehetetlen, mert a gyártó által megadott 1:1 keverési arány esetében is a frissen kevert amalgám túlságosan puha, kenhető konzisztenciájú, tömörítésre szinte alkalmatlan.

Vizsgálataink alapján a „Homodent—1” gamma fázisa jobban elkülönül a mátrixtól, mint a „Goodfill” szemcséi. Ugyanakkor a törési felületeken a „Homodent—1” tömésekben nagyobb pórusú porozitás figyelhető meg. Ezek alapján a „Goodfill” jobb mikrostruktúrájú amalgám, noha a szerkezet negatív tulajdonságokat hordozó elemei ez utóbbiban is fellelhetők.

IRODALOM: 1. Allan, F. C., Asgar, K. and Peyton, F. A.: Microstructure of dental amalgam. J. Dent. Res. 44, 1002, 1965. — 2. Asgar, К. and Sutfin, L. V.: Brittle fracture of dental amalgam. J. Dent. Res. 44, 977, 1965. — 3. Baum, L., Phillips, R. W., Lund, M. R.: Texbook of operative dentistry. Sannders Co., Philadelphia 1981. — 4. DIN 13 904. „Legierungen zum Herstellen von Amalgam” Teil 1. Deutsche Norm., November 1981. — 5. Ekstrand, J., Jörgensen, R. B. and Holland, R. I.: Influence of variations in preparation of dental amalgam on dimensional stability and porosities. J. Pfost. Dent. 54, 349, 1985. — 6. Jörgensen, К. D.: Amalgame in der zahnheilkunde. Carl Hanser Verlag München Wien 1977. — 7. Mahler, D. B., Adey, J. D. and Eysden, J. V.: Microprobe analysis of amalgam: I. Effect of surface preparation. J. Dent. Res. 52, 74, 1973. — 8. Mahler, D. B., Adey, J. D. and Eysden, J. V.: Quantitative microprobe analysis of amalgam. J. Dent. Res. 54, 218, 1975. — 9. Mitchell, R., Okabe, T., and Fairhurst, C. W.: The effect of dissolution of silver-tin alloys on amalgamation. J. Dent. Res. 56, Spec. Issue B. 376, 1977. — 10. Otani, H. and Jörgensen, К. D.: Structure study of amalgam. IV. Quantitative determination of the phases in silver amalgam. Acta. Ódont. Scand. 25, 105, 1967. — 11. Reynolds, C. L., Wawner, F. E. and Wilsdorf, H. G.: Amalgamation in the Ag3Sn-Hg system. I. In situ observations. J. Appl. Physiol. 46, 568, 1975. — 12. Schmitt, G.: Über das Gefüge von Amalgamfüllungen verschiedener Zu-109