Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
Fogorvosi Szemle 83. 105—110. 1990. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó Imre egyetemi tanár), Pécs, és Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Bánóczy Jolán egyetemi tanár), Budapest „Homodent-1” és „Goodfill” amalgámok törési felszínének pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata DR. SZABÓ JANOS, DR. HERCZEGH BÉLA, DR. SZABÓ IMRE és DR. BANÖCZY JOLÁN Az amalgám tömések mikrostruktúráját metallográfiái polírozás [13], vagy polírozás és kémiai felületkezelés után vizsgálták [1]. A felületet kezdetben fénymikroszkóppal [12], majd pásztázó elektronmikroszkóppal figyelték meg [7, 8, 13]. Pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálattal elkülöníthetők az egyes fázisok. Fázisoknak nevezzük az amalgámban az azonos kémiai összetételű kristályok halmazát [12]. Az alacsony réztartalmú, ún. konvencionális amalgámok a következő három fő fázisból állnak; az oldatlan ezüstamalgámpor szemcséiben jelenlévő gamma fázis (Ag3Sn), a higanyban oldott, ezüstből kristályosodó mátrix, a gammai fázis (Ag3Hg4) és a higanyban oldott, ónból kristályosodó, a fizikai és kémiai behatásoknak legkevésbé ellenálló gamma2 fázis (Sn8Hg). A fázisok pásztázó elektronmikroszkópos elkülönítésének alapja az, hogy az emittált szekunder elektronok mennyisége nagyobb a gammai fázis fölött, mint a gamma fázis fölött, így a mikrofotográfián az előbbi világosabb mint az utóbbi, ezért az oldatlan szemcsék mint sötét foltok jelennek meg a képen [13]. A gamma; fázis szürke, a gamma fázisnál világosabb, a gammai-nél sötétebb. Az amalgám tömésekben a korrózióval és az abrázióval szemben legkevésbé ellenálló gamma2 fázis meghatározása más alapon is lehetséges. Ez a fázis metallográfiái polírozás után, mint bemélyedés látható, mert a szomszédos fázisok ellenállóbbak az abrázióval szemben. A gamma2 fázis felismerhető a kristályok alakja, mérete és a fázis lokalizációja alapján is. Az oldatlan szemcsék felszínén precipitálódnak az ón-higany kristályok és a gamma; fázis öszszefüggő dendritszerű hálózatot alkot a gyengébb minőségű amalgámok esetében [11]. Konvencionális amalgámokban a három fázis aránya 1:1 reszelék-higany keverék esetében kb. 65% gammai, 25% gamma és 10% gamma2. Ha a keverési arányt úgy változtatjuk meg, hogy emeljük a higany mennyiségét, akkor több gammai és gamma2 fázis képződik a gamma fázis rovására [10]. Az egyes fázisok legkisebb egységeinek átlagos átmérője: gamma = kb. 50 um (a szemcsétől függően), gammai = 1—10 fim, gamma2 = 20 ,ит, bár az utóbbi nagyon irreguláris [1]. Az amalgám tömések mindig tartalmaznak légzárványokat, melyek két különböző mechanizmussal jöhetnek létre. Az ún. intrinsic porozitás oka az, hogy az ezüstamalgámpor szemcséiből az egyes fémek különböző ütemben oldódnak — az ezüst gyorsabban mint az ón [9] —, így a kioldódó fémek miatt a szemcsék porózussá válnak, amit a képződő gammai fázis nem tud kitölteni [11]. Az intrinsic porozitást az amalgám ötvözet gyártása során alkalmazott technológia szabja meg. A szemcsék mérete és alakja, valamint a hőkezelések befolyásolják a kialakuló intrinsic porozitás mértékét [14]. Az ún. extrinsic porozitás oka a tömítés elégtelensége. Az amalgám tömésekben lévő légzárványok az élek és szögletek közelében akár a térfogat 30—50%-át is kiteheti [6]. Ha eltörjük az amalgám töméseket, a törésvonal a törés gyenge pontján fut végig: a légzárványok és a gamma2 fázis mentén törik az amalgám [2]. Érkezett: 1989. november 20. Elfogadva: 1990. január 16. 105
