Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

Mivel a tömések porozitása és mikrostruktúrája azonos feldolgozási körülmények között gyártmányonként különböző, a hazai kereskedelmi forgalomban lévő két amalgám ötvözetből — „Goodfill” (ögussa) és a „Homodent—1 ” (Vasipari Kutató Intézet) — készült tömések törési felszínét vizsgáltuk pásztázó elektronmikroszkóppal és a törési felszínek morfológiája alapján öszszevetettük a porozitási sajátosságaikat, valamint mikrostruktúrájukat. A vizsgálat célja az volt, hogy minősítsük az ezüstamalgámporokat a belőlük készíthető tömések mikromorfológiája alapján.

Anyag és módszer

A vizsgálatot végző team egyik tagja 10 extrahált molaris fogba Black I. oszt. üreget alakított standard preparálási technikát alkalmazva. A fogakat az extrakció és a felhasználás közötti periódusban 4%-os formaldehidben tárolta.

A preparált fogakat véletlenszerűen két öt-öt fogból álló csoportba osztotta. Az egyik csoportba tartozó fogakat „Homodent—1” (Vasipari Kutató Intézet), míg a többit „Goodfill” (ögussa) amalgámporból készített amalgámokkal tömte meg. Azonos műszerekkel, azonos technikát alkalmazva végezte a tömörítést és kidolgozást. A tömések előtt azonos üregtisztítás és szárítás történt. Az amalgám minden egyes üreghez külön-külön kézi keveréssel készült a gyári előírásnak megfelelően a „Homodent—í”-nél 1:1, míg „Goodfill”-nél 1:1,1 reszelék-higany arányt alkalmazva. Az összetevőket analitikai mérlegen mértük ki. A keverési idő egy-egy amalgámféleségnél azonos volt: „Goodfül” — 60 sec, „Homodent—1” = 120 sec. Az elkészült tömések finírozása és polírozása azonos eljárással, 24 óra elteltével történt. A tömött fogakat 1 hétig 37 °C-on, majd további három hétig szobahőmérsékleten tároltuk. A vizsgálat további részét vak módszerrel végeztük. A minták azonosítása csak a kísérlet végén történt meg.

A fogakból a töméseket kb. 1 mm széles foganyaggal együtt távolítottuk el, ügyelve arra, hogy az amalgám ne melegedjen fel eközben. A törési felszíneket ék hatással készítettük. A későbbi vizsgálathoz a tömés kb. mesiodistalis felezőjén képződött törési felszínen, az occlusalis felszíntől kb. 1 mm távolságra lévő területeket használtuk. A törésfelszíneket Jeol Temscan C100 elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. A kiértékelést mikrofotográfiák segítségével végeztük.

Eredmények

Az egyes vizsgált felszínek tömések szerinti csoportba sorolása a kísérlet végén nem ütközött nehézségbe. E törésfelszínek morfológiája oly jellemző, hogy ЗООХ-os nagyításon egyszeri rátekintéssel elkülöníthető, hogy „Goodfill” vagy „Homodent—1” amalgámporból készült-e a tömés. Megfigyeléseinket jellemző mikrofotográfiák segítségével mutatjuk be. A „Homodent— 1” ezüstamalgámporból készült tömések törési felszínén éles határral elkülönülnek a részben feloldott amalgámpor szemcsék. A szemcsék egy részét rés választja el a környezetétől. A nagyobb szemcsék körül széles légtartó területek láthatók (1. ábra). A környezetüktől elkülönült szemcsék felszínén nagyobb nagyítással megfigyelhetők a higanyban oldott fémek és a higany reakciótermékeként létrejövő kristályok. A kristályok méretük alapján két csoportba sorolhatók. A kisebbek kb. 1—5 /un, míg a nagyobbak kb. 20 /un átmérőjűek (2. ábra). A 3000X-es nagyításon a finom porozitás is láthatóvá válik. A néha 80 /un-t is elérő rések mellett megfigyelhetők még 1 /un-nél is kisebb apró pórusok. Ezen a nagyításon a matrix kristályai elkülöníthetők, mozaikszerűen szorosan illeszkednek egymáshoz (3. ábra).

106