Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
hatásukat [13]. Kariogénnek tekintendők továbbá a részlegesen nedves hőkezelésnek alávetett, élelmiszeripari felhasználásra szánt keményítők [5] is. Tudnunk kell arról a kariológiai modellezés legutóbbi fontos felismeréséről, hogy adott tápanyag számos összetevője befolyásolhatja, ill. minimalizálhatja a fermentábilis szénhidrátok kariogenitását [1]. A táplálék szaharóz, vagy más kariogén alkotóinak ezen hatását ellensúlyozni, azaz kioltani is lehet más tápösszetevők helyes arányváltoztatásával. A fermentábilis szénhidráttartalomtól „függetlenül” a kariológiai szempontból indifferens táplálék tulajdonságait a „szaharóz éra” lezárásának tekinthető kongresszuson a következőkben jelölték meg [1]: „legyen a tápnak magas belső pufferkapacitása, alacsony orális retenciós képessége, nagy tápdarab mérete (rágásstimuláció), legyen ízletes, ezáltal is sialogóg hatású, zsír- és fehérjetartalma legyen viszonylag magas, és tartalmazzon protektiv hatású mineráliákat a szerves protektiv faktorokkal együtt”. összegezve: a kariológiai dietetika az elmúlt 60 évben hatalmas utat járt be. Képes volt a kezdeti ismereteit újra értékelni, eredményeit magasabb szinten következetesen helyesen értelmezni. A kariológiai dietetika egésze éppen ezért nem áltudomány. Nem tudománypótlék azoknak, akik nem szereztek elegendő ismeretet ahhoz, hogy ne legyenek áldozatai a látszólag egyszerű felismerések csapdájának, mint amilyen a cukorpótlás koncepciója. A gyakorló orvos szempontjából az a fontos, hogy táplálkozásélettani szempontból a kórkép genezise és körfolyamata már ismert annyira, hogy kísérletes körülmények között a megbetegedés lefolyása dietetikai módszerekkel szabályozhatóvá és ellenőrizhetővé vált. A feladat a közeljövőben ezeknek az ismereteknek a gyakorlati átültetése és megvalósítása lesz! Az irodalmi áttekintés tükrében úgy tűnik, hogy a cukorpótlás eredeti koncepcióját a „fermentábilis szénhidrátok” totális pótlásává kellett volna tovább fejleszteni, ahhoz, hogy érvénye és logikája eséllyel fennmaradhasson. A kariológiai dietetika fejlődésével történő lépéstartás hiánya feltételezi, hogy a „cukorpótlás” eredeti koncepciója tudománytörténetileg is túlhaladottá vált. Másrészt az alapvető szénhidrátok (keményítők és természetes cukrok) gyakorlati kiküszöbölése az emberi táplálkozásban még hosszú távon sem látszik megvalósíthatónak. A jelenlegi caries kutatás az utóbbi felismerésen és azon a tényen alapul, hogy ezen szénhidrátok kariogenitása a tápfelvétel és az életvitel alapján nem tekinthető abszolút érvényűnek [8], hanem nagyszámú befolyásoló tényező által meghatározottnak. Tehát nem „pótanyagokra” van szükség, hanem arra, hogy megtanuljuk a kariológiailag helyes táplálkozás minden fontos mozzanatát teljes összetettségében. A fogorvosoknak ez fáradságos és az alkalmazást tekintve nehéz, hosszú egészségügyi felvilágosítást és nevelést igénylő munkát jelent*. Építeni kell az érdekeltek másik csoportjának, a betegeknek Hippokrates óta elvárt gyógyulni akarására. Számukra ez manapság a betegségek megelőzése érdekében történő tudatos(ított) tenni akarást is jelenti. A harmadik, de közvetett érdekelt az élelmiszeripar, számára pedig követelményként fogalmazódna meg az eddigieknél átgondoltabban, hagyományos alapanyagokból kevésbé kariogén termékek előállítása is. A hatékony dietetikai profilaxishoz nélkülözhetetlen közreműködő fél, az élelmiszeripar feladata találó példával így jellemezhető: „ha egy autógyár kedvezőbb üzemanyag-fogyasztású kocsit akar tervezni ezt nem egyszerűen egy kisebb motor beépítésével kell megoldani**. Ellenkezőleg, a cég egy integrált kocsit tervez, jobb aerodinamikai tulajdonságokkal, radiál gumikkal, ke* Mégis vállalni kell ezt a feladatot, mert a tudományos részletek ismerete akár egyszerű felvilágosítással is részben átvihető a gyakorlatra, mint pl. a lekváros kenyeret vajjal együtt együk, az almát sajttal stb. ** Kariológiailag és dietetikailag az analógián a szaharóz mennyiségi megvonását kell érteni, ezt annak idején — helytelenül — az iparilag fejlett államokban tapasztalható caries redukció egy legfontosabb okaként emlegették [35]. Az eladási statisztikák ezt nem támasztották alá [8]. 75
