Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

Fogorvosi Szemle 82. 163—168. 1989.

Semmelweis Kórház (főigazgató: Dr. Mundi Béla), Szájsebészeti Osztály (osztályvezet: Dr. Bőgi Imre), Budapest, Szentesi VT. Kórház (igazgató-főorvos: Dr. Bőd Béla), Plasztikai Sebészeti Részleg (osztályvezető: Dr. Tari Gábor), Szentes

Szájpadhasadék zárása csontbcültetéssel

DR. BŐGI IMRE és DR. TARI GABOR

Az ajak- és szájpadhasadék zárása érdekében tett erőfeszítések a különböző műtéti eljárások végig kísérik a sebészet, a plasztikai sebészet, az arc-álllcsontsebészet történetét. Hosszú ideig csupán a lágyrészek egyesítésével zárták a hasadékot. E módszerrel végzett operációk után gyakori volt a recidiva. Amikor sikerült a hasadékot zárni, akkor pedig a lágyszövetek hegesedése okozott másodlagos lágy- és keményszöveti deformitásokat. A szájpadhasadékok csontbeültetéses zárása már régóta foglalkoztatta a sebészeket, de a sikeres kivitelezés feltételei csak sokára értek meg. Drachter [27] 1914-ben megpróbálta egy hétéves gyermek kétoldali szájpadhasadékának zárását, periosteummal fedett tibiacsont autotranszplantációjával, de a műtét nem vezetett eredményre. Ennek ellenére a hasadéksebészettel foglalkozó orvosok, mint Pichler [5], Weau [40] és Wasmund [11], a lágyrészegyesítés módszerének hiányosságait tapasztalva mind jobban szorgalmazták a csontbeültetést. Az antibiotikumok felfedezése és a sebészi technika ugrásszerű fejlődése teremtette meg az alapot a csontbeültetések sikeres és rutinszerű alkalmazásához. Axhausen [1] 1952- ben már tartósan rögzítette az os intermaxillae-t, periosteummal fedett tibiaforgács autotranszplantátummal. Shmid [6] 1955-ben a crista ileiből vett

autotranszplantátummal zárta a szájpadhasadékot.

E műtétek tapasztalatai alapján mind több sebész kezdte alkalmazni a csontbeültetést, módosították és tökéletesítették az eljárást. Közülük kiemelkedő Kazanjian [3], Obwegeser és Perko [4], Trauner [9] munkássága. Kezdetben ún. késői, vagy secunder osteoplasticát végeztek, tíz év körüli vagy annál idősebb betegeken. Később azonban mind lejjebb szorították a korhatárt és megkezdték az ún. primer osteoplasticát [7, 8]. A beavatkozás optimális idejéről azonban végleges álláspont mind a mai napig nem alakult ki. Tény, hogy a szájpadhasadék zárása még napjainkban sem számít egyszerű műtétnek, még mindig gyakori a recidiva, a sikertelenség. E bizonytalanságok és kudarcok okát nem csupán a rendellenesség bonyolultsága okozhatja, hanem az a körülmény is, hogy a hasadékos betegek kezelése multidisciplináris megközelítést igényel. Az ortodonciai diagnosztika, a műtét előtti és utáni fogszabályozó kezelés, a sebész és az ortodontus összehangolt munkája kulcsfontosságú.

Anyag és módszer

Osztályunkon 1986 óta végzünk csontbeültetéses hasadékzárást. Az eltelt időszakban 18 beteget operáltunk. Közülük 10-nek volt féloldali, nyolcnak kétoldali hasadéka. A féloldali hasadékok közül hat részleges, négy teljes volt.

Érkezett: 1989. január 16.

Elfogadva: 1989. február 20.

165