Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
felszabadítjuk az orbitaalapot és a maxilla facialis falát. A foramen infraorbitalet megkeressük és az ott kilépő ideget a lágyrészekben követve legalább 1 cm hosszan felszabadítjuk. A canalis infraorbitalis felső falát eltávolítjuk. A neurovascularis köteget izoláljuk és a már leírt módszerrel elvégezzük a dekompreszsziót. N. lingualis Az ideg sérülései az esetek túlnyomó többségében iatrogén okokra vezethetők vissza, amelynek magyarázata az ideg lefutásának gyakori és többféle variációiban keresendő. A sérülések zöme az első kategóriába sorolható, tehát nagyon sokszor spontán regeneráció következik be. A nem gyógyuló esetek viszont a 4. kategóriába tartoznak. Az ideg teljes hosszában lágyrészekben fut, ezért sérülések után fokozott retrakció várható és a későbbi állapotjavulás esélye minimális. Ha a 2 hetenkénti vizsgálat két hónapon keresztül nem mutat javulást, vagy ha az érzéskiesés hat hónap után is fennáll, akkor műtét javasolt. Intraoralis feltárásból (paralingualis-parapharingealis metszés) az ideg könnyen megtalálható. A preparálást a distalis szakaszon a sublingualis régióban kezdjük és proximalis irányban haladunk. A heges területhez érve, nem kíséreljük meg az ideg felszabadítását, hanem megkeressük a proximalis ép szakaszt és itt folytatjuk a preparálást. Előfordul, hogy a retractio következtében a proximalis rész (csonk) a heg mögött mélyen a m. pterigoideus medialis rostjai között található. Ilyenkor a lingulát célszerű feltárni és a n. mandibulárishoz distal felé haladva találjuk meg a n. lingualis leágazását. A proximalis csonkot 2 cm hosszan, a distalis csonkot legalább 3—4 cm hosszan célszerű kipreparálni, mert csak így van esély arra, hogy az ideg természetes kanyarulatait kiegyenesítve feszülésmentesen anasztomózist tudunk elvégezni. Az idegcsonkok kipreparálása után a műtétet mikroszkóp alatt folytatjuk és az ideg egyesítését a már leírt módon végezzük el. N. alveolaris inferior A sérülések vezető oka az álkapocs törése, de jelentős a canalis mandibulae-t érintő beavatkozások (fogeltávolítás, gyökértömés, implantáció, osteotomia) miatti sérülés. Az idegben és a környezetében felléjaő léziók (1 kategória) gyógyulási ideje a csontos csatorna miatt lényegesen elhúzódik, a teljes fascicularis sérülések (4. kategória) gyógyulási esélye viszont csupán lágyrészben futó idegekéhez képest jelentősen megnövekedett. Előnytelen helyzet következik be, ha az arteria alveolaris inferior is sérül, mert az artériás nyomás megszűnése után a csatorna fokozatosan beszűkül, azért időközönként rtg vizsgálatokkal meg kell győződni a csatorna épségéről, a hosszú regenerációs idő miatt lassú javulás várható. De ha az állandó a korrekciós műtéttel akár 9—12 hónapig is várhatunk. 2 hónapos változatlan állapot, vagy a csontos csatorna kezdődő obiiterációja viszont indokolja a mielőbbi műtéti beavatkozást. A műtétet intraoralis feltárásból végezzük. A vestibularis incisiót a ramus margo anteriorjától előrefelé addig vezetjük, hogy a foramen mentáiét is jól fel lehessen tárni. A mandibula ramus sagittalis hasítására alkalmazott osteotomiát (Obwegeser, Dal Pont, Epker) úgy módosítottuk, hogy a szokásos osteotomiákon kívül a foramen mentale előtt is ejtünk egy verticalis csontmetszét, átvágva a corticalis csontot. A basalis és a linea obliqua externamenti horizontális osteotomiákat az említett vertikális metszésig meghosszabbítjuk. fgy a mandibula buccalis felszínéről egy közel négyszögű csontlemezt eltávolíthatunk, amely lehetővé teszi az ideg distalis harmadának feltárását. 146
