Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

élvező férfiban fordult elő, tipikus klinikai és szövettani tünetekkel. Utóbbi beteg seropozitív volt. Eversole és mtsai (1986) 36, homoszexuális férfiban észlelt szőrös leukoplakia kliniko-patológiai t üneteiről számolt be. Az átlagéletkor 36,6 év volt, az esetek több, mint 86%-a a nyelvre lokalizálódott (72%-a nyelvszél, 14%-a a nyelv alsó felszínére). Követéses vizsgálatokat 32 esetben, 11 hónapos átlagmegfigyelési idővel tudtak végezni. Ez alatt az időszak alatt hat beteg halt meg, ill. került kórházba AIDS diagnózissal. Silverman és mtsai (1987) 375 homoszexuális férfi vizsgálata során a betegek 28%-ában észlelt hajas leukoplakiát, az AIDS-es betegek 23%-ában, és a „high risk” csoport 47%-ában (IV. táblázat). Schiödt és mtsai (1987) 50 ,,hairy leukoplakia” beteg közül kettőnél manifest AIDS-t, nyolc betegnél a megfigyelési idő alatt AIDS kialakulást észlelt. Greenspan és mtsai (1986) beszámolnak két nőbeteg hajas leukoplakiájáról, az egyik transfusiót kapott, a másik haemophiliás, de mindkettő HÍV seropozitív volt. Az összes vizsgálók hangsúlyozzák a szőrös leukoplakia korai diagnózisának jelentőségét, az ARC, AIDS, sőt már a „high risk” egyének identifikálása során.

Kaposi sarcoma. Barr és mtsai (1986) AIDS-es betegek 58%-ában Silverman és mtsai (1986) 53%-ában talált Kaposi sarcomát oralis manifesztációval (IV. táblázat). A normális körülmények között csak idős betegeken előforduló tumor a fiatal HÍV fertőzött betegekben jelentkezik, a száj nyálkahártyán különböző nagyságú és kiterjedésű, egyszeri v. többszörös, fájdalmatlan, vörös-kék, vagy bíbor színű, lapos vagy gömbölydeden kiemelkedő elváltozásokkal, melyek gazdagon vascularizáltak (6. ábra). Előfordulnak a gingiván, palatumon és buccán, ezenkívül lehetnek az arc és a nyak bőrén is. A laesiók erősen véreznek, és általában az AIDS terminális fázisában fordulnak elő, terápia-rezisztensek.

Non-Hodgkin-lymphoma a második leggyakrabban előforduló malignus tumor, kialakulásában az Epstein-Barr vírus kofaktorként szerepelhet, terápiarezisztens, jelenléte rossz prognózisra utal.

Az AIDS laboratóriumi diagnózisa. A HÍV szerológiai diagnózisa nehézségekkel és veszélyekkel jár. A szűrőteszt (ELISA) a HÍV antitestekre gyakran ad hamis negatív reakciót. A pozitív reakciókat más vizsgálatokkal meg kell erősíteni, ezek még ma sem teljesen pontosak. Az antigén vizsgálatok — pl. RIPA test (radio immune precipitin assay) — megbízhatóbbak, annál is inkább, mivel hamarabb pozitívak lesznek a HÍV fertőzés után mint az antitestek kimutatására szolgáló tesztek. Ezek azonban nem mindenütt hozzáférhetőek (Scully, 1988). AIDS betegekre jellemzőek egyébként a — normál immunológiai laboratóriumban elvégezhető tesztek — következő változásai:

— szelektív T-helper lymphocyta hiány,

— elhúzódó vagy hiányzó bőr-érzékenységi teszt,

— lymphopenia (főleg T-sejtek),

— emelkedett szerűm immunglobulin (IgG és IgA felnőttekben, IgM gyermekekben) szint,

— B-lymphocyták fokozott immunglobulin szekréciója [Moore, 1988).

Epidemiológia, a fertőzés átvitele

A felismert AIDS esetek száma az utóbbi években elsősorban az Egyesült Államokban, és azok nagyvárosaiban robbanásszerűen nőtt, 1987 áprilisáig 36 000 AIDS, 100 000 ARC és mintegy 1,5 millió HÍV hordozó esetet jelentettek [Moore, 1988). Az AIDS epidemiológiai görbéje az USA-ban még egyre emelkedik, jelenleg napi átlagban 73 a halálesetek száma. Anglia mintegy

108