Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
bizonyos agresszív periodontopathogen csírák, pl. az Actinobacillus actinomycetemcomitans, a juvenilis parodontitis leggyakoribb kórokozója, ezek be is hatolnak a tasakfalba [1], de ott a specifikus védekezés miatt nem képesek akadálytalanul szaporodni és szepszist okozni. Helyileg, a parodontiumban azonban lágyrész- és csontpusztulást okoznak. Mindez nem ad magyarázatot arra, mi történik egy egészséges felnőtt parodontális tasakjában, akinek ép az ellenállóképessége és rendszeresen mossa a fogát. Az ilyen egyénnek is lehetnek időnként exacerbációi. Vajon megváltozik ilyenkor az aktív tasak mikrobaflórája? Tudjuk, hogy a periodontopathogen törzsek a parodontálisan egészséges egyén plakkjában is jelen vannak, az aktív tasakban azonban a számuk nagyobb [9]. Megváltozott a környezet, vagy a gazdaszervezet reagálása változott meg átmenetileg? Ha kizárólag ez utóbbi körülmény lenne az exacerbáció oka, minden tasaknak gyulladásba kellene jönnie. De ez nem így van. Egyszer egyik, máskor a másik tasak lesz aktív. Mi történik tehát az aktív tasakban? Talán a felnőttkori parodontitis-hajlam helyi adottság? A kérdésre ismét az állatkísérletek segítenek választ adni. A ligaturás patkány sekély tasakja sokáig sekély maradna, ha a patkány nem rágná a szőrét és apró, éles szőrdarabkákat be nem préselne a tasakjába. További rágcsálással ezek egyre lejjebb nyomulnak a fog mentén és mélyítik a tasakot. öt hét alatt a tasak mélysége a két hetesnek 2—3-szorosára nő (3. ábra). Ezt a jelenséget hair-impactionnak nevezik angolul, és ez analóg az emberi foodimpactionnal, amit magyarul ételbeékelődésnek hívunk. Ételdarabkák bepréselődnek a fogak közé, a tasakba és kitágítják, elmélyítik azt. A tasak belső, hámmal borított felszíne bizonyos védelmet nyújt a baktériumok ellen. A tasakfalnak meg kell sérülnie először, hogy a gyulladáskeltő anyagok bejuthassanak a kötőszövetbe és ott gyulladást kelthessenek. A sérülés nem feltétlenül kell, hogy mechanikus úton jöjjön létre, az étel bomlik a tasakban és kémiai irritációt okozhat. Keveset tudunk arról, hogy a táplálkozás hogyan hat az emberi parodontiumra. Ismét állatkísérletekből véve a példát: nem lehet idegen, nem honos mikrobát meghonosítani egy rágcsáló szájában csakis szénhidrátdús diéta mellett. Emberben is azt látjuk, hogy nemcsak caries, hanem gingivitis is kifejlődik ha a fiatal sok cukrot fogyaszt és sok plakkja van. Kisgyermekeken, tejfogazat mellett nem fejlődik ki látványos ínygyulladás, akkor sem ha vastag plakkjaik vannak. Az íny immunhisztológiai vizsgálatai azt mutatják, hogy j. ábra. Patkány felső, középső őrlőfogának parodontiuma 5 héttel a ligatura felhelyezése után. A mély tasakban szőrdarabka (haematoxylin-eosin festés) 4. ábia. Endotoxaemia hatása a szérumcink szintre és a parodontális gyulladásra 4
