Fogorvosi szemle, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Fogojvosi Szemle 81. 13—17 1988.

Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató Dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged

Arcdefektus pótlása latissimus dorsi musculocutan lebeny mikrovaszkuláris módszerrel végzett transzplantációjával

DE. БОЕВ Ely LÁSZLÓ

A latissimus dorsi musculocutan (továbbiakban LDMC) lebeny a legrégebben ismert és leggyakrabban alkalmazott musculocutan lebenytípus. Tansini [13] már 1906-ban alkalmazta nyeles lebenyként emlőexstirpáció utáni mellkasfali lágyrészdefektus pótlására. Az 1970-es években a musculocutan lebenyek ismételten előtérbe kerültek, és ekkor kezdődött széleskörű alkalmazásuk.

A LDMC lebenyt előnyös tulajdonságai miatt a legkülönbözőbb lágyrészdefektusok pótlására használtak fel. A fej-nyak tájékon először Quillen és mtsai [10] alkalmazták 1978-ben extraorális majd intraorális pótlásra [9]. A lebeny mindkét esetben nyeles szigetlebeny volt. Egyidejűleg végezték az első szabad transzplantációkat is a fej-nyak tájékon. Maxwell és mtsai [7] 1978-ban, Watson és mtsai [14] 1979-ben közölték az LDMC lebennyel történő pótlást mikrovaszkuláris módszerrel. Nem sokkal később Maxwell [8] már 13 sikeres esetről számolt be.

Hazánkban a nyeles latissimus dorsi szigetlebeny fej-nyak sebészeti alkalmazásáról Kenyeres [6] és munkacsoportunk is [4] beszámolt már, viszont mikrovaszkuláris módszerrel végzett transzplantáció ezen a területen tudomásunk szerint még nem történt. Közleményünk célja a műtéti technika részletes ismertetése és két sikeres esetünkről való beszámoló.

Műtéti technika

A musculocutan szigetlebeny megtervezése a defektus méretének és formájának pontos ismeretében kerül sorra, továbbá ismernünk kell a befogadó ágy recipiens ereit, és ezeknek a defektustól mért távolságát.

A beteg oldal, vagy féloldalfekvésben helyezkedik el a műtőasztalon. A defektussal azonos nagyságú és formájú bőrszigetet jelölünk ki a hátizmok craniális harmada felett. A bőrszigetet körbemetsszük az izom fasciájáig, majd a hónalj-sacrum tengelyében vezetett segédmetszéssel feltárjuk az izmot. A bőrt néhány öltéssel az izompólyához rögzítjük, hogy a laza subcutan zsírszövet elmozdulását megakadályozzuk. Az izom elülső szélét a hónaljárokig kipreparáljuk, s széle mentén a mélybe haladva kipreparáljuk a thoracodorsalis ereket. A thoracodorsalis neurovascularis nyelet az a. circumflexa scapulae magasságáig követjük. Egy jelentősebb oldalágat kell lekötnünk: a m. serratus anterior tápláló erét, ezenkívül jelentéktelenebb ágak futnak a m. teres majorhoz, a m. pectoralis majorhoz és a hónalj bőréhez. A kipreparált neurovascularis nyél ismeretében a hátizmot a mellkasfalról tompa preparálással leválasztjuk, s a bőrszigettől caudalisan haránt irányban átvágjuk. Ezt követően tapadása előtt is átmetsszük, s ekkor a transzplantatum már csak érnyelén függ.

Érkezett: 1987. március 27.

Elfogadva: 1987. augusztus 18.

13