Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
fokozódik a csontveszteség is. A különbség a jól tömött felszínek és az első túlérési csoport (1—25%) között, továbbá az első és második, valamint a második és harmadik túlérési csoportok között is szignifikáns 1 %0-es szinten. Megbeszélés A bevezetésben amalgám tömésekről és betétekről tettünk említést, pusztán azért, mert a röntgenfelvételen ezek teljes biztonsággal nem minden esetben különíthetők el egymástól. Szájban végzett vizsgálataink alapján biztosan állíthatjuk, hogy a betétek száma elenyésző, így eredményeink csakis amalgám tömésekre vonatkoznak. Vizsgálatunkból kiderült, hogy bizonyos hibák kombinációban is előfordulhatnak, például a horizontális túlérés együtt jelentkezhet vertikális túléréssel, vagy a rés lehet horizontálisan túlérő is, de kombinálódhat negatív lépcsővel is. A standardizációs vizsgálatok alapján arra a következetetésre jutottunk, hogy az OP röntgenfelvételeken megbízható pontossággal értékelhetők a Black II. osztályú tömések és a csontveszteség. Vizsgálataink tárgyául azért választottuk az OP röntgenfelvételeket, mert ezeken együtt látszik a beteg teljes fogazata. Így a kontralaterális fog homológ felszínét számításba vehettük kontroll felszínként. Schei és mtsai [21] módszere, a csontveszteség százalékos meghatározása pedig lehetővé tette, hogy a radiológiai módszerrel esetlegesen együttjáró vertikális vetülési hibákat kiküszöbölhessük. Ilyen hiba lehet a két oldal közötti nagyságbeli különbség a röntgenfelvételen, vagy az egyes fogak eltérő tengelyállásából adódó vetülési különbségek. Az ortopantomogramm röntgenfelvételeken mért adatok értékelhetőségével foglalkozott Ainamo és Tammisalo [2] és Schröder [22]. Szerintük az OP felvétel jobb és bal oldala között nincs lényeges méretbeli differencia. Vertikális torzulásokat nem találtak és azt állapították meg, hogy az OP felvételen végzett mérések adatai alkalmasak tudományos következtetések levonására. Ezeket a megfigyeléseket támasztják alá saját vizsgálataink is, vagyis az OP felvételeken, helyes beállítás esetén, vetülési különbség a két oldal között csak nagyon ritkán fordul elő és akkor is olyan minimális, hogy az nem befolyásolja az összehasonlítást. A mérések előtt a rendelkezésünkre álló OP felvételeket előzetes válogatásnak vetettük alá. Igykezetünk olyan képeket kiválogatni, amelyeken több amalgám tömés volt látható. A válogatás miatt a töméshibák gyakoriságára vonatkozóan nem vontunk le következtetéseket. A betegek kora nem volt ugyan feltüntetve a felvételeken, de a fogazat állapotából hozzávetőlegesen lehet következtetni arra. Meglevő vagy tömetlen molárisok, főleg ha mindkét oldalon megvannak, valószínűleg fiatalabb — 30 év alatti — korosztályt jelentenek. Mivel az összehasonlítás részben intraperszonális volt, azaz ugyanazon személy ellenoldali azonos fog homológ felszíne szerepelt kontrollként (II. táblázat ) ezért feltételezhető, hogy ebben az esetben a teszt- és kontroll fogfelszín azonos biológiai körülmények között volt, a hibás tömés hatását leszámítva. Ennek tudható be az 5%-kai nagyobb csontveszteség. A III. táblázat az interperszonális párosításban levő felszíneket hasonlítja össze. A csontveszteség értékek intraperszonális összehasonlítása megbízhatóbb mint az interperszonális módszer. Az átlagok közötti különbség csupán 4,9%, ennek ellenére a szignifikancia az utóbbi összehasonlítás esetén is megállapítható. 58
