Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
& Ha csak hibás típusok szerint rangsorolunk, akkor a c. jából legrosszabb a vertikális ujjképződés, míg legkevés mindig sokkal nagyobb a csontveszteség mint a jó tömést mellett (IV. táblázat). A rossz tömés káros hatásainak létrejöttéhez el kell telni Azt az időt, amely alatt a rossz tömés bizonyítható károsodás fog tartószöveteiben, neveztük a tömés „expozíciós” idejét nem tudtuk megállapítani. Ha a túlérés nagysága szerint a harm tartozó rossz tömés (túlérés mértéke nagyobb mint 75%) rövid idv ban jó szájhigiéne mellett, valószínű, hogy kisebb csontpusztulá. hozni, mint az első csoportba tartozó tömés. Az „expoziciós” idő к hiánya mérésünket csak annyiban zavarhatta, hogy csökkentette veszteség mértékét a teszt-felszínek esetén. Ennek ellenére a csontvesi li különbség mégis szignifikáns volt ( VI. táblázat). Az V. táblázatban látható, hogy a legtöbb túlérő tömés az első csoporti, tozik. A második és a harmadik csoportban egyre kevesebb a tömések szt de az általuk okozott csontleépülés egyre kifejezettebb (VI. táblázat). Te. nemcsak az ép fogakhoz viszonyított csontveszteség különbség bizonyítja h tételezésünket, hanem az egyes túlérési csoportok közötti különbségek is Mindig a nagyobb mértékű túlérés esetén észleltünk nagyobb csontveszteséget. Vizsgálati anyagunkban talált csontveszteség értékeket csak részben tudjuk összevetni mások eredményeivel a módszerbeli különbségek miatt. Schei és mtsainak [21] vizsgálatai során 731 (21—45 év közötti nő és férfi) intraorális röntgenfelvételén végzett méréseket. Az interdentális szeptum leépülését vizsgálta az életkor függvényében. Mérései szerint az átlagos csontveszteség 19,16% volt, amely a mi mérési eredményeinknél nagyobb. Björn és mtsai [6] kivetített, nagyított periapicalis felvételeken mérték a csontveszteséget. Az átlagos csontveszteség 0,22 egység volt, amely a túlérés nagyságának növekedésével párhuzamosan 0,4 egységig nőtt a teszt felszíneken. Gilmore és Scheiham [8] ugyancsak Schei és mtsai [21] módszerével mérték a csontveszteséget, mely átlagosan 0,22 mm (0,08 egység) volt a túlérő tömések esetén, a különbség itt is szignifikáns. Hakkarainen és Ainamo [10] 27—64 éves korú populáción 0,87 mm-el találtak nagyobb csontveszteséget túlérő tömések mellett. Jeff coat és Howell [12] különböző súlyossági fokozatú fogágybetegeken mérték a csontveszteséget nagyított röntgenfelvételeken. Meghatározták a cement-zománc határ és a csontszél távolságot, valamint a gyökércsúcs-csontszél távolságot, s e két távolság különbsége adta a csontveszteséget. Ezt az értéket százalékban fejezték ki a vetülési hibák kiküszöbölése végett. A túlérő rész nagyságát is figyelembe véve minden esetben szignifikáns különbséget találtak a csontveszteség tekintetében a túlérő tömések rovására. A mért csontveszteség értékek alapján úgy véljük, hogy a rosszul tömött fogak mellett a csont nagyobb mértékben pusztul, mint az ép vagy jól tömött fogak mellett. A hibás tömések előfordulási gyakorisága igen nagy, de a hibák egy részénél nemcsak a kezelőorvos okolható, hanem a felhasznált anyagok minősége, valamint a tömések elkészítésére fordítható idő rövidsége, ill. egyéb körülmények is. Vizsgálataink alapján teljes mértékben egyetértünk Keszthelyi és Szabó [15] megállapításával: a fogorvosok nincsenek tudatában annak, hogy a hibás tömések milyen hatással lehetnek a fogat rögzítő szövetekre, nevezetesen a csontra. 59
