Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

a tuber mögé kerülve meghosszabbítjuk az osteotomiát. A sinus maxillaris medialis, vertikális lefutású falát az osteotomia vonalába helyezett vésővel 10 mm mélységben átvágjuk. Ezután zárjuk a lebenyt. A lágyrészseb gyógyulás után (7—9 nap múlva) végezzük el a maxilla mobilizációját.

Megbeszélés

1983 óta 36 „U” osteotomiát végeztünk, 18 esetben Le Fort I, 16 esetben Le Fort II, két esetben Le Fort III műtétet megelőzően. Tapasztalataink a műtéttel kapcsolatban egyértelműen kedvezőek. Mielőtt ugyanis a fenti módszert bevezettük volna, maxilla-mobilizációs műtétjeinek legbizonytalanabb, illetve legtöbb rizikóval járó mozzanata a pterygomaxillaris összeköttetés széjjelválasztása volt. Gyakran előfordult, hogy valamennyi osteotomia elvégzése után az elmozdítandó maxilla-rész még mindig erős ellenállást fejtett ki. A maxillát mozdítani lehetett, de csupán lefelé billenteni, az előrehelyezés még akadályba ütközött. Ilyenkor az ostetomia vonalakat ismételten ellenőriztük és kivétel nélkül azt találtuk, hogy a teljes mobilizáció akadálya a pterygomaxillaris összeköttetés elégtelen szeparálása. Az erősen vérzékeny tuber tájék ismételt feltárása és a szétválasztás többszöri próbálása a műtéti időt meghosszabbította, növelte a sérülés, a szövődmények lehetőségét. A műtéti rizikó csökkentése érdekében határoztuk el, hogy a maxilla mobilizációs műtétek előtt rutinszerűen bevezetjük a fenti eljárást.

Több éves klinikai megfigyelések alapján eljárásunk előnyei a következőképpen összegezhetők:

1. az előkészítő műtét igen egyszerű, rizikómentes és gyorsan elvégezhető;

2. a műtéttel biztonsággal elkerülhető a pterygoideus lemezek törése, a canalis palatinus és a benne futó ér-idegképletek sérülése;

3. az ,,U” alakú osteotomia lehetővé teszi a fragmentumok műtét utáni jó érintkezését;

4. a pterygomaxillaris összeköttetés előzetes meggyengítése rövidíti a maxilla mobilizációs műtét idejét.

Hátrányt jelent a kétszeri beavatkozás. Meggondolva viszont azt, hogy az előkészítő műtét az általános kivizsgálás és felkészítés időszakában elvégezhető, a beteg kórházi tartózkodása számottevően nem lesz hosszabb. Véleményünk szerint az említett hátrányért mind a beteget, mind az operatőrt bőségesen kárpótolja az a tény, hogy egy komoly rizikóval és szövődményekkel számoló maxillo-facialis műtéti beavatkozás válik biztonságosabbá. Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy a maxilla-hypoplásiás szájpadhasadékos betegek palatumának-, valamint a plica pterygomandibularis ás az első garatív hegei az előkészítő műtét folyamán oldhatók, plasztikázhatók.

IRODALOM: 1. Kazanjian V. IIConverse J. M.: In Hinds E. C., Kent J., N. : Surgical Treatment of Developmental Jaw Deformities. Mosby, Saint Louis, 1972, 75 old. — 2. Köle H.: In Reichenbach E., Köle HBüekl H.: Chirurgische Kieferothopedie. Barth, Lepzig, 1965, 113 old. —■ 3. Naumann HH: Head and neck surgery. Thieme, Stuttgart, 1980. 291. old.—4. Trimble L. D., Tideman HStoelinga J. II'.: A modification of the pterygoid plate separation in low-level maxillary osteotomies. J. Oral Maxillofac. Surg, 41, 544, 1983. — 5. Wikkeling O. M. W., Koppendraaier J.: In vitro studies on lines of osteotomy in the pterygoid region. J. Max. Fac Surg, 1, 209, 1973.

И. Бёги: Видоизмененный оперативный способ (нёбная «U>> остеотомия), способствующий хирургической мобилизации верхней челюсти

Суть метода заключается в том, что он ослабляет крыловидно-челюстное соединение «и»-образной остеотомией, обходящей большое нёбное отверстие.

362