Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

A magyar tankönyvek szerzői is igen szűkszavúan foglalkoznak e fogpótlástípussal. Molnár—Schranz—Huszár [14] szintén csak röviden ír e típusról megjegyezve, hogy a végpilléres híd statikailag kedvezőbb és lehetőség szerint ilyet kell készíteni. Kemény [10] a felső kismetszőket a szemfog pillérkénti felhasználásával és a felső első praemolaris pótlását az 5 és 6-os bevonásával tartja megengedhetőnek. Földvári—Huszár [5] is csak érintőlegesen foglalkozik e témával. A Központi Stomatologiai Intézet által 1979-ben közzétett „Módszertani irányelvek a fogpótlások készítésekor” c. utasítás [15] szerint is híd csak sorközi hiány esetén készíthető. Ezen belül megengedi szabadvégű híddal esetenként az alsó, felső kismetsző, a szemfog, vagy a praemolaris pótlását a következő foghiány típusokban.

1. X 5 X 7 2. X 4 X 6 X 8 3. x 3 4 4. x 5 6

X 5 X X 8 x 3

Tylman [24] több foghiánytípusban is elképzelhetőnek tartja a szabadvégű hidas megoldást. Elfogadja pl. a hiányzó kismetszőt, a szemfogra mindkét oldali kismetszőt a középső metszőkre, a szemfogat a két praemolarisra, az első praemolarist a második praemolarisra és az első molárisra elhorgonyzott szabadvégű hidakat. Többrekeszes sorközi hiányok esetében is megemlíti a szabadvégű hidat, mint szóba jöhető megoldást. Így a szemfog és a második praemolaris kismetszőt, második praemolaris, második moláris első praemolarist, első, második praemolaris, második moláris tarthat szemfogat. Több megoldással kapcsolatban fenntartását jelzi, amikor megjegyzi, hogy célszerű a szabadvégű hídtestet az inlay az inlayban megoldással a szomszédos fogon elhorgonyozni.

Az e témáról szóló közlemények állásfoglalásai is azt bizonyítják, hogy a tudományos közvélemény sem egységes e kérdésben. Legtöbben így Marx [13], Greve [6], Rank [16] csak frontterületen, meziálisan szabadvégű híd készítését fogadják el, elsősorban esztétikai célból. Ezzel szemben molárisok szabadvégű híddal történő pótlását a molárisok területén ható nagyobb rágóerő, illetőleg a szabadvég közvetítésével a pillérfogon vagy fogakon fellépő kedvezőtlen billentő erőhatások miatt kontraindikáltnak tartják. Hámori—Szórni [8] fejlődéstani alapokon nyugvó kontraindikációira is hivatkozik. Szerintük a disztális irányba hajló gyökerekre a disztális szabadvégű híd a Lecluse emelő hatásmechanizmusa szerint hat és a fogat az alveolus szabta kényszerpályán könnyebben mozdítja ki.

A szabadvégű hidak klinikai vizsgálatával kevés szerző foglalkozik. Thiel [21] fix pótlásokkal foglalkozó közleményében csak megemlíti Strünker és Schulze vizsgálatait. Strünker 108 páciens 10 éves átlagviselésű hídja között 60 szabadvégűt talált és Schulze is hasonló eredményekről számolt be.

Reumuth [17] nagyobb beteganyagon végzett vizsgálatai során a hidak 39° fiát találta szabadvégűnek. E vizsgálatok azonban nem térnek ki sem a szabadvégű híd típusára, sem a különböző típusok esetleges eltérő viselési idejére. Bozzay [1] „egypillérű” hidak értékelése során már vizsgálta a páciensek átlagéletkorát, nemek szerinti megoszlását, majd az öt év múlva végzett kontrolivizsgálaton — amelyen a páciensek 50%-a jelent meg — röntgenkép alapján elemezte a parodoncium elváltozásait, továbbá a szabadvégű hidak típusát és viselési idejét is. Az ellenőrző vizsgálat alkalmával az öt év előtt talált hidaknak 25,9%-a volt szájban. Az eltávolítás oka 24,7%-ban foglazulás, 40,2%-ban akut elváltozás, 35,1%-ban más protetikai megoldás volt. Tóth és mtsai [22] 139 személyt vizsgálva 31 egypillléres szabadvégű hidat találtak, ezek közül 24 volt meziálisan, 7 disztálisan szabadvégű.

115