Fogorvosi szemle, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

A szerzők többsége a szabadvégű hidakat a végpilléres hidakkal hasonlítja össze. A meziálisan szabadvégű hidaknál ez érthető, hiszen minden esetben megvan a lehetőség végpilléres híd készítésére. Véleményünk szerint azonban a disztálisan szabadvégű hidakat nem a végpilléres hidakkal, hanem sokkal inkább a részleges lemezes fogpótlásokkal kell összehasonlítanunk, ugyanis a 2A., 2B. osztályú (sorvégi) foghiányok határeseteinek megoldásakor — tehát amikor végpilléres híd nem készíthető — alkalmazzák alternatív megoldásként. Ezekben az osztályokban pedig a dentális megtámasztású és merev elhorgonyzású lemezes pótlás a támfogakat disztálisan a szabadvégű hidakhoz hasonlóan terheli.

Schweizer és mtsai [20] a szabadvégű hidak különböző típusait és a fellépő erőhatásokat elemezte, összehasonlították a sorvégi hiány pótlására készült részleges lemezes fogpótlást a szabadvégű híddal. Ügy találták, hogy a lemezes pótlások nyergére ható vertikális és oldalirányú erők a nyereg nem kontrollálható mozgása következtében a támfogra vagy fogakra ártalmas hatásokat közvetítenek. Szerintük a fix pótlással elérhető mechanikai semlegesség még a maradékfogazat sinezése, különleges lenyomatvételi eljárás alapján készített lemezes pótlással sem érhető el. Arra a következtetésre jutottak, hogy sorvégi hiányok esetében az összes maradékfogakat sinező, disztális szabadvéget hordozó, nagykiterjedésű fix pótlások alkalmazásával elkerülhető a lemezes pótlás készítése. így minimálisra csökkenthetők azok a káros hatások, amelyek a vegyesen megtámasztott részleges lemezes pótlás alkalmazásakor jelentkezhetnek. Hedegärd [9] klinikai tapasztalatai, Wright és mtsai [25] modellvizsgálatok alapján jutottak hasonló következtetésre. Hasonló tendenciát bizonyít Kivovics és mtsai [11] vizsgálata. A körhidak pillérmegoszlásának statisztikai jellemzőit vizsgálva 422 személy — 257 nő és 165 férfi — 353 felső és 114 alsó körhídjának adatait feldolgozva az alsó körhidak 63,1%-a, a felsők 38,9%-a volt szabadvégű.

A szabadvégű hidak kérdésében is mintegy az eddigi tapasztalatok és legújabb tudományos eredmények összegzéseként, minőségileg ad újat a Fábián és Fejérdy osztályozás [4], amely a részleges fogpótlások dentális megtámasztásán és a fellépő forgatónyomatékok kompenzálhatóságán, vagy nem kompenzálhatóságán alapszik. Az 1B. osztály tervezése kapcsán a következőket írják: „A gyakorlatban nagyon sok szabadvégű híd készül, elméletben azonban a szerzők többsége általában helyteleníti a szabadvégű híd készítését. Ezen belül szinte kivétel nélkül helytelennek tartják a disztálisan szabadvégű híd készítését. Holott jelentősége éppen a disztálisan szabadvégű hídnak van, ilyen esetben a szabadvégű hídtest alkalmazása szükségszerűség (ha hidat akarunk készíteni): meziálisan szabadvégű híd készítése viszont általában nem szükségszerű. Véleményünk szerint, amennyiben a híd kellő kiterjesztéséről, tehát a szabadvégű híd által közvetített forgatónyomaték kompenzálásáról gondoskodunk, akkor készíthetünk szabadvégű hidat. A gyakorlatban jó fogpótlásnak bizonyult, ha a hiányzó első moláris helyére — egy praemolarisnál nem szélesebb és vesztibulo-orális irányban is redukált rágófelszínű — szabadvégű hídtestet készítünk a szemfogat és a két praemolarist egységbe foglaló horgonyokra. Elfogadható az is, ha az első kisőrlő hiányában csak a szemfogon és a második kisörlőn horgonyozzuk el úgy, hogy az első kisőrlőt pótoljuk, továbbá két, egységbe foglalt praemolarison is elhorgonyozhatjuk az első molárist pótló redukált hídtagot.

A második praemolarisig terjedő „körhidak” esetében — ha a pillérek száma kielégítő — mindkét oldalon lehet egy-egy szabadvégű hídtagot készíteni, amelyek azonban egy kisőrlő fognál szélesebbek nem lehetnek.”

116