Fogorvosi szemle, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
Fogorvosi Szemle 79. 103—108. 1986. Budai Gyermekkórház—Rendelőintézet ffőigazgató; Dr. Péter Ferenc) Pasaréti úti Gyermekfogászata (csoportvezető főorvos: Dr. Pécsik Sára) Adatok a hydantion okozta gingiva hyperplasia klinikumához és szövettani megítéléséhez DR. BOUOBAS EMŐKE Az epilepszia gyógyításáért tett küzdelem az antiepilepsziás eljárások hosszú sorát eredményezte. Az anitiepileptikumok hatása nyomán azonban egyre szaporodtak a súlyos szövődmények is, mint az agyvelőbántalom, a lelki folyamat meglassúbbodása, szellemi értelem hiánya, neurotoxicus hatás, polyneuritis, továbbá — főleg hydantoinkezelés nyomán — autoimmun betegségek, Dupuytren syndroma, a teratogen ártalmak között szívfejlődési rendellenességek, a fogorvoslás területét érintő ajak- és szájpadhasadékok (Halász [7, 8], Janz és mtsai [11] stb.). Az epilepszia szakemberei ictalis és interictalis EEG tünetek alapján még műtétre, éspedig a felelőssé tehető kérgi területek eltávolítására is vállalkoztak. Sajnos, azonban különböző bizonytalansági tényezők felbukkanása miatt a műtéti eljárás sem mindenható. A műtét indikációs területe éppen ezért az epilepszia kiváltásával biztosan etiológiai kapcsolatba hozható daganatféleségekre és dysgenetikus elváltozásokra korlátozódott. Az epileptológusok ismét a betegség mono- és polyterápiájához tértek vissza, de most már az antiepileptikumok vérszintvizsgálatának klinikai gyógyszertani alkalmazásával (Richens [18]). Menetközben derült ki, hogy az antiepileptikumok egy része gátolja más antiepileptikumok metabolizációját. Hatásukra a májban nem kívánatos enzimindukciók jönnek létre. Ezek a gyógyszer ^interakciók egyelőre megnehezítik az egyes antiepileptikumok pharmakokinetikai viszonyainak egzakt vizsgálatát. Feltéve mégis, hogy a napjainkban alkalmazott és kezelésben polgárjogot nyert antiepileptikumok vérszintmeghatározása a dozírozás optimális lehetőségét biztosítaná, még mindig megmarad eleven problémaként a diphenylhydantoin — bennünket különösen érdeklő — gingivára gyakorolt hatása, amelyről Merrit és Putnam [5] közleményét követően már egy év múlva — 1939-ben — Kimball [12] hitelt érdemlően beszámolt. Ezt követően a szerzőik hosszú sorától olvashatunk a diphenylhydantoinnal (a továbbiakban DH kezelt betegek gingiva hyperplasiájárói (GH). (Triadan [25] pl. 71,2%-ban, Schwenzen [20] 69,5%-ban találkozott a szövődmónynyel, de betegeik nagy része epilepsziás idióta volt.) A hydantoin okozta gingivitis különböző formáival foglalkozik Frankel [5], Glickman és mtsa [6], Little és mtsai [13], Matsumoto és mtsai [14], van der Quast [17], Hassel [10], Schwenzer [20], Siegmund [21], Staple [22], stb. A magyar szerzők közül Flerkóné és Szekeresné [4] állatkísérletek tapasztalatait, Hanzély [9] hisztopatalógiai észleléseit, Terrier és mtsai [24] a hydantoin gingivitis patomechainizmusában tett megfigyeléseit közli. Értékes adatok találhatók Sallay és Gera [19] tankönyvében is a GH-ról. Etiológia A DH okozta GH kóroktanával foglalkozó irodalom szinte áttekinthetetlen. Legtöbben direkt hydantoin hatást tételeznek fel — vasomotorhatást, adenocortikális funkciózavart — mások a gyógyszer indirekt hatása mellett törnek pálcát (Frankel [5]), ismét mások idegrendszeri tényezőkre (Siegmund és mtsai [21]) ezenbelül diencephalifcus izgalmakra (Flerkóné, Szekeresné [4]), továbbá allergiás reakciókra (Terrier és mtsai [24]), hormonális tényezőkre (Staple [22]), C-avitaminózisra (van der Quast [17], a szájhigiene és a gyulladás együttes hatására (Aas [1]) stb. gondolnak az idült fogínygyulladás kiváltó tényezői között. Sok szerző, sok vélemény, amit egyfajta kétséggel vagyunk kénytelenek fogadni. Klinikai megjelenés Ismeretes, hogy már néhány hónapos DH-szedés után is igen gyakran észlelhető fájdalmatlan, vagy csekély fájdalommal járó GH, tömött tapintatú, foko-Érkezett: 1984. június 6. Elfogadva: 1985. szeptember 17. 103
