Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

fogat befedő, az angol szakirodalomban „overdenture”-nek [14, 24, 26, 27] nevezett, protézis elégíti ki legkedvezőbben. E protézisek a honi ambulanter viszonyok között is elkészíthetők.

Az ilyen protézisek alatt könnyen oldható retenciós eszközöket kell alkalmazni, minthogy a túlzottan erősen rögzítő elhorgonyzás esetén a felső ajak feszüléséből eredő, a protézist lebillentő erők hatása a maradékfogakat túlterhelheti. Ezt megelőzhetjük pl. a kónuszos teleszkóp elhorgonyzás alkalmazásával (2a. ábra).

Az os praemaxillare, valamint a rendellenes [1, 18] helyzetű és alakú fogainak megítélése is változó. Vannak szerzők [1, 18], akik a körülményektől függően, az egyes fogak, vagy az egész mozgó praemaxilla, eltávolítását ajánlják, minthogy azok meghagyása megnehezíti a protézis palatinális alaplemezének fonetikai szempontból kívánatos kialakítását. Tapasztalataink szerint megfea

Ъ

2a—e. ábra. A keményszájpadhasadékosok „overdenture”-inek előnyeit bemutató fényképek, a = a mozgó os praemaxillare és a többi maradékfogak tengelyeltérései kónuszos primer teleszkópkoronákkal korrigálhatok; b és c = a további ajakplasztika előtt a sebésszel együttműködve, a próbafogsor vesztibuláris felszíne a kívánság szerint kialakítható (b) és a felső ajak feszülése a fogpróbakor ellenőrizhető (c); d—e= a mozgó os praemaxillare-nak megfelelően annál (3—4 mm-rel) nagyobb kazetta készül a protézis palatinalis felszínébe (d) a puhán maradó

akrilát részére (e)

73