Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1985-03-01 / 3. szám

lelő előzetes kezelés alkalmazásával erre nincs szükség, sőt káros is, minthogy a praemaxilla jelentős támaszt nyújt az arcközépnek, s eltávolításával annak harmóniája lényegesen hátrányosabb lesz. Mindezen felül a mozgó, és maradékfogakat is tartalmazó praemaxilla értékes megtámasztást, és részben retenciót is biztosíthat a protézisnek (2d—e. ábra).

Az „overdenture” típusú protézisek alkalmazásának főbb előnyei: 1. A keresztharapásban levő, rendellenes alakú és helyzetű, tengelyeltéréses fogak és gyökerek a protézis megtámasztására és elhorgonyzására egyszerű eszközökkel, igen jó hatásfokkal használhatók fel; 2. Az új fogív lényegesen javítja az arc harmóniáját és az alsó-felső fogak viszonyát; 3. A maradékfogakat csak a protézis közvetítésével és a nyálkahártya csontos alappal egyidejűleg érheti megterhelés; 4. Az akrilátból készített protézis minden felszíne a viselés közben felmerült kívánságnak megfelelően, egyszerű módon megváltoztatható; 5. Gondos szájhigiéné tartható fenn, és a plakk-képződés megelőzhető.

Az „overdenture” egyik nagy hátránya a viszonylag terjedelmes volta, amellyel az egyébként is beszűkült száj üregét, a nyelv mozgásterét tovább csökkenti.

c d

3a—d. ábra. A mozgó praemaxilla fogainak értékelése, a és b = a 15-, 11-, 21- és 24-es fogakon elhorgonyzott, ismételten levált híd tükörképe (a) és orthopantomogram ja (b); c és d = az összes felső maradékfogakon elhorgonyzott körhid tükörképe (c) és orthopantomogramja (d). (A keményszájpad sebészi egyesítése csak részben sikerült: a kis hiány jelenléte nem zavarja a beteget, befedését

nem igényli.)

74