Fogorvosi szemle, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
Fogorvosi Szemie 78. 103—108. 1985. Pécsi Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikája (Igazgató: Dr. Szabó Imre egyetemi tanár), Pécs Adatok a részleges kivehető fogpótlások elméleti és gyakorlati megvalósításának kérdéseihez DR. SZABÓ GYULA ÉS DR. SZABÓ IMRE A modell kísérletek és klinikai uitánvizsgálatok bizonyították a részleges fogsor alaplemez tervezésének kedvezőbb terápiás lehetőségeit [19, 22. 27]. A nyálkahártya-csontalapzat és a maradékfogak terhelhetőségében a dentális megtámasztás elsődlegességét meggyőző módon jellemzik az utánvizsgálati adatok [15, 16, 17, 24]. A jól ellenőrzött és az orvossal együttműködő részleges fogsort viselőkön a fogszúvasodás és a fogágybetegség nem súlyosbodik [1, 14]. A diagnózis, a tervezés és a kezelés elveiben a hazai szerzők többségében megerősítik az említett irányelveket. Mégis a betegellátás hazai gyakorlatában a kezelési módszerekben gyakran az igénytelenség és a preventív törekvéseket [20, 21] figyelmen kívül hagyó egyszerűsítés tapasztalható. A kezelési terv készítésekor ezért az elméleti ismereteket egyeztetni kell a mindenkor rendelkezésre álló megvalósítási lehetőségekkel. A foghiány beosztások ebben gyakorlati segítséget nyújthatnak [3, 4]. Különösen akkor, ha az utánvizsgálati adatokkal bizonyítást nyert osztályok határozott, egymástól való elkülönítése egyes szempontok figyelembevételével történt, és ha az osztályozás a foghiánytípusok olyan csoportosítását tűzi ki célul, ahol az osztályokban alkalmazott kezelési elvek jó terápiás eredményű beavatkozást jelentenek [4, 13]. Az elhorgonyzás és megtámasztás kérdésében a protetikai beosztás a dentális, ill. a dento-gingivális megvalósítás eszközeit javasolja [4, 5]. Jelen vizsgálatunkban a következő célokat tűztük ki: 1. A Fábián—Fejérdyféle protetikai beosztás szerint csoportosítva milyen gyakorisággal fordulnak elő a különböző foghiányok. 2. A tervezéssel milyen módon valósulnak meg a Fábián—Fejérdy által ajánlott megtámasztás és elhorgonyzás a gyakorlatban. 3. A fogsor megtámasztásának tervezése milyen alapot ad az elhorgonyozás kivitelezésére. Vizsgálati anyag és módszer 1982. szeptember 1. és 1983. április 30.-a közötti időszakban válogatás nélkül a Fogtechnikai Vállalat pécsi laboratóriumába érkező minták közül 1517-et vizsgáltunk meg, amelyekre a fogorvos részleges kivehető lemezes fogpótlást kért, ill. tervezett. Fábián és Fejérdy beosztása szerint [3, 4] megállapítottuk, hogy a készülő fogpótlás melyik protetikai osztályba sorolható foghiányt pótol. Különös gondot fordítottunk az egyes osztályok határeseteinek elkülönítésére. A megtámasztás megtervezését és előrelátható megvalósítását az egyes protetikai osztályokban úgy értékeltük, ahogy az a minták alapján a fogtechnikai laboratóriumban megítélhető. A 2A. osztályba tartozó foghiányoknál a dentális és gingivális megtámasztás lehetőségét, valamint az elhorgonyzás eszközeit értékeltük [7]. A 2B. osztályban a megtámasztás valószínűleg megvalósuló dentális, dento-gingivális és gingivális formáit különítettük el [9]. Az elhorgonyzás Érkezett: 1983. december 6. Elfogadva: 1984. november 29. 103
