Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
Az egyértelműen gyulladásos és mindinkább fokozódó arcduzzanat, valamint a romó általános állapot miatt, kozmetikai okokból szájon belül kiadós incíziót végeztünk, melynek során kevés serózus váladék ürült. Ennek tenyésztési eredménye: Streptococcus viridans és Staphylococcus aureus, melyek a felvételkor beindított Oxacillinre és Oentamycinre érzékenyek. Az említett kezelés ellenére a folyamat terjedését észleltük, illetve az arcon több helyen a bőr elhalásának jeleit. Ekkor e ritkán észlelt kórképre gondolván, eltávolítottuk a már demarkálódott bőrrészeket, majd e területen a fasciáig a bőr alá hatolva a nekrotikus, életképtelen, törmelékes szöveteket a felvételét követő negyedik napon. Ezután szubfebrilissé vált. Az ismételt érzékenységi vizsgálat alapján az Oxaeillint Erythromycinre váltottuk. Helyileg naponta többször Hyperolos átöblítő kezelést alkalmaztunk. Az említett beavatkozással és kezeléssel sikerült elérni, hogy a folyamat tovább nem terjedt, a beteg általános állapota is néhány nap stagnálás után rohamosan javult, sebeiből a váladékozás megszűnt és 22 napi ápolás után, minimális kozmetikai hátrányt eredményező, a szövethiányból és a másodlagos sebgyógyulásból származó heggel az arcán, gyógyultan bocsátottuk el (2. ábra). Megbeszélés Korábban e betegséget különböző neveken írták le, így elsőként 1871-ben Joseph Jones „kórházi gangraena”-nak. Meleney „streptococcus haemolyticus gangraena”-nak. mások „erysipelas gangraenosa”-nak, „erysipelas necrotisans”-nak nevezték, majd Wilson 1952-ben „fasciitis necrotisans”-nak, kiemelve a legjellemzőbb, mindig meglevő elváltozást [13]. Fertőzéses eredetű megbetegedést, azaz kórokozót, illetve kórokozókat mindig ki lehet mutatni. A leggyakrabban előforduló a Streptococcus haemolyticus, de másokat, így Staphylococcus aureust, Pseudomonas aeruginosát, Klebsiella aerobaktert is kimutattak obiigát anaerobok mellett, melyeknek ugyancsak jelentős szerepük lehet [8, 11]. A betegség kezdetén az érintett területen duzzanat támad, mely fájdalmassá válik. A bőr síma, fénylő, feszülő, meleg és vörös. Ez még nem jellegzetes elváltozás, de az igen gyors progresszió során szabálytalan alakú, haematoma szerű, kékes-bíbor színű sötét foltok jelennek meg, majd hólyagok keletkeznek, melyek már a lázas, elesett állapot mellett, diagnosztikusak. Ezen érintett területeken fokozódik a bőr elszíneződése, azaz sötétedik, majd később szabálytalan alakban el is hal, így keletkeznek a fekélyek. Ez a nekrózis nagyon jellegzetes a betegségre, ugyanis a folyamat a bőr alatti fasciát pusztítja el, így a kifekélyesedett területen keresztül, a bőr alá hatolva az elemelhető, szondázással kiterjedtsége egyszerűen megállapítható. A bőr elhalása tápláló ereinek elzáródása miatt következik be, melyek a megbetegedett fascián futnak keresztül. A bőrnek viszonylag kis területei halnak el, ez azonban elsősorban az arcra vonatkozik, ahol rendkívül jó az érellátás ami feltehetően a betegség e területen való ritka megjelenésének is magyarázata lehet. A fasciát elpusztító folyamat azonban messze ezen elhalt részeken túl terjed a bőr alatt, melyet a nekrózis körüli sötét udvar, ezen túl pedig a széles bőrpír jelez. A betegség tünettanához tartozik még a magas láz, az igen elesett, toxikus állapot. Laboratóriumi értékekben elváltozás van a vérképben, vérsüllyedésben a bakteriális gyulladásnak megfelelően. Az irodalomban közölt esetek egy részében subeután gázképződés, a vizsgálat során crepitatio volt tapintható, ill. rtgvizsgálattal árnyék volt megfigyelhető [3]. Lefolyását, néhány az ereket érintő megbetegedés, így a diabetes mellitus, arteriosclerosis lényegesen súlyosbítja [9, 11]. A gyors előrehaladás miatt korai diagnózisra és mielőbbi megfelelő sebészi beavatkozásra van szükség, a gyógyszeres és általános kezelés mellett, mely széles spektrumú, illetve célzott 43
