Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-01 / 6. szám

toxifikációja létrejöhet akár a szájüregben, akár a bélben, vaginában vagy másutt. Gyakran használt gyógyszereink között is találunk ilyeneket. A Tetracyelinek, Chlorpromazin, Ephedrin, Propranolol, Cimetidin [9, 10, 11] stb. is ide tartoznak. A nitrozációhoz azonban nitrit szükséges, s ezt a rizikó-faktort az ételek s a szájüregi baktériumok közösen szolgáltatják.

A nitrátokat és nitriteket mint Clostridium növekedést gátló anyagokat a konzervipar adalékként használja csecsemőételekhez is. Kádas [7] a methaemoglobinaemia okai között első helyen említi a nitritet. Ez az ion a haemoglobin két vegyértékű vasát három vegyértékűvé transzformálja, amely azután nem képes reverzibilis kötést alkotni az 02-vel és a CO»-val, és methaemoglobinaemia alakul ki. Ezért szabályozta az egészségügyi kormányzat a csecsemőételek nitrát és nitrit tartalmát [3].

Összefoglalva a fentebb leírtakat megállapíthatjuk, hogy a nyál nitritszintjének és az azt befolyásoló faktoroknak jelentősége lehet mind a gyomorbélrendszer rákjainak mediálásában. mind a gyógyszerek rákkeltő hatásának előidézésében, mind a csecsemők methaemoglobinaemiájának kialakulásában.

Ez az Oral Medicina egyik aktuális problémája, ezért vizsgálatsorozatot kezdtünk a kérdés tanulmányozására.

Anyag és módszer

Két típusú vizsgálatot végeztünk: I. Megvizsgáltuk 40 belgyógyászati osztályon fekvő betegen (25 nő, 15 férfi 16—57 év között) az éhgyomri, a reggeli után egy órával nyert és az ebéd után két órával nyert spontán kevert nyálban a nitrát és nitrit koncentrációt. Feljegyeztük a betegek személyi adatain kívül a jelen betegséget, a gyógyszerszedést, a szájnyálkahártya állapotát, a szájhigiéné fokát (jó, rossz), az anaerob lókuszok számát, amelyen az ínytasakot és nyelvfisszurákat, szájpadi lebenyezettséget, beépített és kivehető fogművek jelenlétét értjük. Minden felsorolt képlet egy-egy pontot jelentett. Feljegyeztük továbbá a betegek által fogyasztott ételeket (előző napi vacsora, aznapi reggeli és ebéd) a vizsgálat előtti 24 órában. Ezen vizsgálatokból adatokat próbáltunk szerezni a nyálnitrát- és niti’itszint alakulásáról betegeinken, a két adatsor egymáshoz való viszonyáról és a felvett tényezők esetleges módosító hatásáról.

II. Második típusú vizsgálatainkban az irodalomban eddig nem alkalmazott módszert próbáltunk ki. Nyolc [8] belgyógyászati osztályon fekvő beteget (5 nő, 3 férfi 20—54 év között) megkértünk, hogy a vizsgálat előtt 24 órán át ne mossanak fogat. A vizsgálat napján reggel éhgyomorra a betegektől először spontán kevert nyálat gyűjtöttünk. Majd 20 ml ismert mennyiségű nitrátot tartalmazó oldatot kaptak a betegek, amelyet a szájukban tartottak és enyhén cirkuláltattak. Öt perc időtartam leteltével a betegek saját mérőpoharukba köpték vissza a szájöblítő oldatot. A 20 ml nitrátos öblítő 4 mg NaNÖ3-t (200 mg/liter) tartalmazott, amely még beletartozik a terheléses átlagértékbe (Tannenbaum [13]). A betegek ezután erélyesen (többször egymás után) fogat mostak a szokásos módon kefével és Amodent pasztával, majd 4 %-os H202-dal (hyperol) egy percig szájat öblítettek. A hyperol a leggyakoribb és egyik leghatékonyabb szájfertőtlenítő, amely legújabb adat szerint is [12] egy perces öblítés után 75—90 %-át eliminálja a szájüregi mikroflórának. A dezinficiálás után a betegek 5 percig pihentek, szájukat csapvízzel többször kiöblítették. Majd újra 5 percig szájukban tartottak 20 ml ismert mennyiségű NaNÖ3-t tartalmazó oldatot az előbbi módon és 5 perc leteltével az oldatot mérő poharukba köpték vissza.

Az így nyert nyálból és a kétféle öblítő oldatban (fogmosás előtti és utáni) meghatároztuk a nitrát és nitrit koncentrációt és lemértük az oldatok mennyiségét is. Ezen vizsgálatokból adatokat próbáltunk nyerni a nitrátból való nitritképzésre egy meghatározott idő alatt, tehát a nitritképzés sebességére, valamint az erélyes fogmosás és hyperolos dezinficiálás okozta változásra a nitritképződésben.

Kontrollok. Kétféle kontrollvizsgálatot végeztünk el. I. Nyolc [8] belgyógyászati osztályon fekvő beteget (4 nő, 4 férfi 25—62 év között) megkértünk, hogy a vizsgálat előtt 24 órán át ne mossanak fogat. A vizsgálat napján éhgyomorra spontán kevert nyálat vettünk, majd 5 percig a betegek desztillált vízzel öblítettek, az öblítő oldatot saját mérőpoharukba köpték vissza. Mind a nyálban mind a desztillált vizes öblítőben nitrátot és nitritet határoztunk meg, és lemértük a visszaköpött oldat mennyiségét. Ezzel a kontrollal megkíséreltük kimutatni, hogy a nitritté alakulásban a szekréció vagy nyelés megközelítőleg milyen fokú az ismert mennyiségű NaNö3-t tartalmazó öblítőhöz képest.

162