Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-05-01 / 5. szám

diszfunkció szindróma korai tüneteinek foghatók fel. Megfigyelésünk szerint ezen korai állapot a beteg kondíciójától függően gyakran évekig — időnként jobban, majd kevésbé zavaró formában — is fennmaradhat anélkül, hogy súlyosabb fájdalmat, vagy ízületi panaszt okozna.

Gyógyító beavatkozásunkkal elsősorban a kiegyensúlyozott okklúzió létrehozására törekedtünk, becsiszolással. Ez 30 esetben elégségesnek is bizonyult az érzészavar megszüntetéséhez [1, 12]. Többi esetünkben azonban az izomspazmust más eljárással is oldanunk kellett, így részben helyileg a görcsös izomba adott 2 ml 2 %-os Lidocain injekciót alkalmaztuk. Az általunk kidolgozott módszer (közlés előtt) szerint a pterygoideus laterális izomba adott 2 ml 2 %-os adrenalin mentes Lidocain injekció 4—15 perc alatt órákra megszüntette nemcsak a neuralgiform fájdalmat, hanem az érzészavart, a szekréciós és vegetatív tüneteket is. Ezért ezt a beavatkozásunkat diagnosztikus értékűnek is tartjuk. Izomlazítást végeztünk még általános izomlazító gyógyszerek adásával (Mydeton, Myoflexin tablettákkal) nyugtátokkal (Andaxin tablettákkal), továbbá a rágóizmokon és a nyakon végzett speciális izomlazító masszázszsal, gyógytornával [2, 10, 15, 16].

Harapásemelőt [1], dezorientációs koronákat 15 esetben készítettünk. A kiegyensúlyozott, harmonikus rágást 40 betegnek új fogpótlás készítésével tudtuk csak biztosítani.

Tapasztalataink szerint az érzészavarok nagy része a korai érintkezési pontok becsiszolásával, a szabad mandibulamozgások biztosításával 1-2 héten belül tartósan megszűntek. A szekréciós zavarok, valamint a vegetatív tünetek megszűnéséhez az állkapocs fiziológiás helyzetének visszaállítására is szükség volt. A fülzúgás, szédülés megszüntetéséhez nemcsak a kóros mozgási pályák korrekcióját végeztük el, hanem az izomegyensúly helyreállítását is biztosítanunk kellett. Ezt a rágóizmokon, nyakon, vállon végzett speciális masszázszsal és gyógytornával sikerült elérnünk [2, 10]. Itt szeretnénk kihangsúlyozni ezen betegeink esetében az utókezelés fontosságát. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a panaszmentes állapot aránylaggyorsan, 1—2hét alatt — súlyos esetben is két hónapon belül — bekövetkezik ugyan, de a tünetmentesség, vagyis a harmonikus, szabad állkapocsmozgások, a kényszerhelyzet nélküli fejtartás elérése hónapokig tartó rendszeres gyógykezelés eredménye. A rágórendszer igen nagy adaptációs készséggel rendelkezik. Ezért képes évekig vagy évtizedekig is tünetmentesen alkalmazkodni okklúziós zavarokhoz, foghiányhoz, vagy hibásan készült fogművekhez. A szervezet kondíciójának romlása, stresszhatások, konfliktusszituációk hirtelen lecsökkentik az alkalmazkodó készséget, és így a diszfunkció szindróma egész tünetgazdagságával megjelenhet. Ez a megfigyelés késztette legújabban a diszfunkció szindrómával foglalkozó, főleg amerikai fogorvosokat arra, hogy e tünetek kialakulásáért elsősorban pszichés tényezőket tegyenek felelőssé [5]. így fordulhat elő, hogy a tünetek megjelenésekor sem a betegek, de sokszor sz orvosok sem gondolnak arra, hogy ezen sokrétű és különféle panaszok hátterében rágórendszeri diszfunkció húzódik meg, amelynek megszüntetését a fogorvostól várhatják.

IRODALOM: 1. Abjean, ,/., Korbendau, J.: Okklusion, Quintessenz, Berlin, 1979. 89—147. — 2. Bíró TGál L.: Gyógytorna elmélet és gyakorlat. Gyógytornász szakiskola jegyzete, Budapest. 1966. 342—349. — 3. Csapiáros Zs.: Temporomandibularis diszfunkeióból származó szájzáras betegek eredményes ellátása. Fogorv. Szle. 70, 209, 1977. — 4. Dawson, P. E.: Evolution, diagnosis and treatment of occulusion problems. Mosby, Saint Luis, 1974. 11—46. — 5. Drum, W.: Parafunktionen und Autodestruktions-processe. Quintessenz, Berlin, 1969. — 6. Ember E.: Az állkapocs kényszerhelyzeteinek gyakoribb formái és ellátásuk. Fogorv. Szle. 65, 275. 1972. — 7. Green, A.:

149