Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
Molnár [19] 1947: „Műzománc műzománccal szemben nem megfelelő, a rágásban nincs erő, a betegnek olyan érzése л ап, mintha az étel kicsúszna a fogai közül” [29]. Az akrilát műfogak hazánkban a porcelán anatomikus műőrlőket is csaknem teljesen kiszorították, felváltották. Bár az akrilát anatomikus fogak egyeduralma sajnos nem orvosi megfontolásokon alapszik, mégis — a páciensek érdekét szem előtt tartva — helyeselnem kell ezt a jelenséget. Ha ugyanis a porcelán fogakat ugyanazzal a nagyvonalúsággal, felületességgel állítanák fel, mint az akrilát őrlőket, akkor ez a nyálkahártya-csontalapzat károsodásához vezetne. A porcelán őrlők ugyanis kopás vagy becsiszolás révén nehezebben vesztik el anatomikus formájukat, rágás közben keményen ütődnek, csattognak, gyakran töredeznek. Mégis kívánatos lenne, ha legalább az alsó teljes protézisekbe porcelán fogakat, ennek hiányában fémőrlőket, molárisokat helyeznénk, mert így az alsó protézis súlyát növelhetnénk, a felső akrilát őrlőket könnyen becsiszolhatnánk, ugyanakkor alul a működőképesebb rágófelszínforma megmaradna, a mandibula centrális okklúziós helyzete is lassabban változna. Közismert ugyanis, ha a különböző keménységű műfogak (pl. porcelán és akrilát) működnek egymással szemben, akkor kevésbé abradálódnak, mint az azonos anyagú antagonista rágófelületek. A fogpótlástan jelenlegi fejlettségi szintjén a műrágófelület kialakításakor a műfogak kiválasztásakor két lehetőség állhatna rendelkezésünkre. Gyógyító munkánk eredményesebb lehetne, ha a fogorvos a két lehetőség közül szabadon, tudatosan a betegek érdekeit szem előtt tartva \rálaszthatna. Ezért meggyőződésem, hogy e területen csak akkor fejlődhetünk, ha felismerjük azt, hogy az anatomikus vagy mechanikus rágófelszín kialakítás nem egymással szemben álló, nem egymást kizáró, hanem két egymást kiegészítő módszer, terápiás lehetőség. Nem tekinthetnénk ezért előrelépésnek egyik tmgy másik irányzat egyeduralmát, „győzelmét”. Haladásról csak akkor beszélhetünk, ha mind az anatomikus, mind a mechanikus rágófelszín kialakítás feltételeit megteremtjük, s ha ezek elméletét és gyakorlatát orvosainkkal és fogtechnikusainkkal egyaránt megismertethetjük. „Ha szükséges, nekünk szakembereknek kell a dentális ipart úgy irányítani, hogy a betegeink számára a protézisek hordfelületét jobban kímélő műfogakat gyártsanak” [27]. IRODALOM: 1. Ackermann, F.: Cit.: Kemény Г.: A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás. Medicina, Budapest, 1959. 91. - 2. Augsburger, R. H.: Occlusal plane relation facial type J. Prosthet. Dent. 3, 755, 1953. — 3. Bader, W. A.: The cutter bar technique. Dent. Digest. 63, 65, 1957. — 4. Balogh К., Molnár L., Schranz /Л, Huszár Oy.: Gerostomatologie. Akadémiai Kiadó — Barth, Budapest—Leipzig, 1962. 238. — 5. Balters, IV.: Theorie und Praxis der totalen und partiellen Prothese, meuser, Leipzig, 1935. 92. — 6. Black, О. V.: Physical characteristics of the human teeth to their diseases, and in practical dental operations, together with the physical charateristics of filling materials. Dent Cosmos, 37, 496, 1895. — 7. Black, О. V.: Operative dentistry. Vol. 1. Medico-Dental Publishing Comp., (Chicago) 1908. 162. — 8. Boswell, J. V.: Practical Occlusion in relation to complete dentures. J. Prosthet. Dent. 1, 307, 1951. — 9. Bader, W. A.: The cutter bar technique. Dent. Digest, 63, 65, 1957. — 10. De Van, AI. M.: Consideration of posterior tooth form for use in full dentures. Dent Survey. 21, 1216, 1945. — 11. Decter, J. Cit: Bucher, O. O. ed. Swenson’s complete dentures. ed. 6. St Louis, Mosby, 1970. 567. — 12. Fischer, R.: Die Articulationslehre. Cit.: Häupl, К., Aleyer, W. und Schuchardt, K.: Die Zahn- Mund- und Kieferheilkunde. Bd. IV. 1956. — 13. French, F. .4.: As we progress: Why modify Posterior tooth form? Dent. Items Interest. 57, 730, 1935. — 14. Gysi, A.: Special teeth. Dent. Digest, 34, 9. 1928. — 15. Hanau, R. L.: Dental enginering denture-prothese. Dent. Summ. 45, 30, 107
