Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

mesterséges rágófelületű fogakat előállítani, amelyek minden esetben beválnak. . . még akkor sem térnének el a műfoggyárosok a már meglevő sablonos, magas csücskű fogtípusaiknak gyártásától, mert erre vannak berendezkedve, drága bronzformáik nagy mennyiségben ilyen alakú fogak gyártására készültek és nem térnek el e fogak gyártásától mindaddig, amíg a laboratóriumok és az orvosok az ilyen fogakat elfogadják és bajlódnak beköszörülésükkel” [27]. A mechanikus őrlők alkalmazását hátráltatja az is, hogy hazai kereskedelmünkben — legalább négy évtizede — egyetlen típusuk sem kapható. Ezért a mechanikus őrlők előnyeit és hátrányait sem a fogorvosok, sem a fogtechnikusok nem ismerhették meg.

Fogorvosaink és fogtechnikusaink akrilát anatomikus őrlőfogak egy-egy hazánkban előállított típusával dolgozhatnak. Az anatomikus fogak szabályszerű felállításához nélkülözhetetlen artikulátoroknak azonban egyetlen típusa sem található meg a laboratóriumokban, és kereskedelmi forgalomba ugyancsak évtizedek óta nem kerültek. Az artikulátorok és arcívek használatát orvosaink és fogtechnikusaink már csak szórványosan ismerik. Ezért érhető, hogy az anatomikus őrlők korrekt működését elősegítő — az arcívek és az artikulátorok használatához kapcsolódó — fogfelállítási módszereket is alig ismerik, s a mindennapi gyakorlatban egyiket se alkalmazzák. Az anatomikus akrilát őrlőket tehát — a segédeszközök hiánya, időhiány, igénytelenség, közöny, megrögzött szokások stb. miatt szinte úgy állítják fel, mint a mechanikus őrlőket. Nem lenne-e célszerűbb, logikusabb, megindokolhatóbb, ha a mechanikus őrlőket használnánk úgy, ahogy a mechanikus őrlőket kell, és nem az anatomikus őrlőket állítanánk fel úgy, ahogy azokat nem szabad?

Molnár (1939): ,,. . . Átlagos praxisok számára sokkal inkább alkalmasak a mesterséges, csücsöknélküli rágófelületű fogak, hiszen nálunk még sok nagy laboratórium csupán sarnéros okkludorokkal dolgozik és még a Gysi három pontos simplex vagy a Major-féle artikulátor használata sem vált általánossá.” Ezért is időszerű lenne tehát, hogy a fogatlan száj speciális megváltozott működési feltételeihez élettani milliőjéhez tervezett, a speciális protetikai feladatokra méretezett, a stabilizálást elősegítő, a gyenge rágónyomás esetén is hatásosan működő, formatartó, artikulátorok, bonyolult fogfelállítási módszerek nélkül alkalmazható, a nyelv és a bucca stabilitását elősegítő, tömeges betegellátásban is korrekten alkalmazható, részben vagy teljesen mechanikus őrlőket is megismerjük.

Az artikulátorok használata napjainkig nem terjedt el. Alkalmazásukat nemcsak az gátolta, hogy drágák, s használatuk lassú, időigényes és ezzel arányban nem eredményes. Mellőzésük oka nemcsak az a felismerés, hogy az akrilát anatomikus fogakról könnyen lekopik vagy lekoptatható az a rágófelszín-raj zol at. amely miatt az artikulátorokat, arcíveket, fogfelállítási módszereket elsősorban alkalmazni kellene, hanem az, hogy használatuk a jelenlegi laboratóriumi és rendelői követelményeink közepette csaknem lehetetlen, tehát az artikulátorok, arcívek tömeges betegellátásra gyakorlatilag alkalmatlanok. A 0—5 évig használt protézisek akrilát rágófelszínét tanulmányozva meggyőződhetünk arról, hogy az már rövid használat után, de gyakran már az átadás pillanatában sem emlékeztet az anatomikus formára, mégkevésbé az abradálódott anatomikus formára. Ezért fel kell figyelnünk arra, hogy az akrilát őrlők jelenlegi felhasználásával tudatosan olyan rágófelszínformának vagyunk tétlen szemlélői, alkalmazói vagy aktív formálói, amelyről tudjuk, hogy főként csak az étel szétnyomására alkalmas, s amelynek hatásos működéséhez szükséges nagy erőket a teljes protézissel működő rágóapparátus már nem tud kifejteni.

106