Fogorvosi szemle, 1983 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

A 20°-os akrilát antomikus őrlőkön a csücskök — kopás vagy lecsiszolás következtében — egyre tompulnak, s kialakulnak a legömbölyített szélű csaknem sima rágófelületek. Ezek működéséhez — az anatomikus rágófelszínhez viszonyítva — még nagyobb erők lennének szükségesek. A tompuló akrilát fogakkal rágó páciens tehát egyre nehezebb helyzetbe kerül, mert rágóerejének növelésére az előbb felsorolt okok miatt nincs lehetősége.

A blokkmolárisoltkal szerzett tapasztalataim meggyőztek arról is, hogy az anatomikus csücskök jelenléte nem feltétele a jó rágóképességnek, továbbá, hogy az „oldalsó fogak csücskének fogaskerékszerű illeszkedése” [22], tehát az anatomikus intercuspidatio nem az egyetlen eszköz, amellyel a mandibulát centrális okklúziós helyzetbe vezethetjük, tarthatjuk, valamint, hogy téves az a megállapítás, mely szerint „a intercuspidatio és a csücskök vertikális túlharapása a kiegyensúlyozott okklúzió egyik fontos feltétele” [22].

Helytelen az is, hogy egyes szerzők a kopott vagy elcsiszolt anatomikus akrilátfogakkal szerzett kellemetlen tapasztalataik alapján — működőképességcsökkenés, progéniás kényszerhelyzet kialakulása stb. — elutasítják a mechanikus őrlőket, s nem veszik figyelembe egy csücsöknélkülire tervezett forma és az elhasználódás vagy elcsiszolás miatt csücsöknélkülivé vált, tehát tönkrement alakzat közötti különbséget. Pl. „Az abráziós felszínű, műőrlők előnytelenek, mert: nem valósíthatjuk meg velük az intercuspidatiót, így az étel aprítása csupán nyomással, préseléssel történik” [22].

Molnár [27] már 1939-ben — miután egyaránt megismerte az anatomikus és a mechanikus őrlőkben rejlő lehetőséget, s a mechanikus őrlők előállításával maga is hosszú ideig kísérletezett — azt írta: „Az új őrlőtípusok különös előnyének tekintjük, hogy a rágófogak főként harántirányban igen keskenyek, tehát sorvadt gerinceken is használhatók. Felállításukhoz nincs szükség drága nagy artikulátorokra. Mivel a rágófelület kicsiny, a rágónyomás is megfelelően csökken, tehát a nyálkahártya és a csontfelület a protézisek alatt kevésbé van megterhelve, mint a csücskös fogakkal. Hiányzanak a csücskök által kiváltott vízszintes toló, billentő hatások. Statikus szempontból a keskeny fogak előnyösek, mert így könnyebb az alsó lemezt is némileg stabilizálni, a nyelv számára is több hely van”. E ma is modern értékelést azóta számos szerző alátámasztotta. Pl. „Jó úton járunk ha a teljes protézisek készítésekor kiküszöböljük azokat a hamis nézeteket, amelyek az anatomikus formák és helyzetek lemásolását ajánlják [13]”. „Számos értékelés igazolta, hogy a mechanikus őrlőfogkonstrukciók valóban jobb rágási hatékonysággal bírnak, mint a természetes fogformák” [25]. Sokan elismerik, hogy ha a páciensek rágóképessége anatomikus fogakkal nem megfelelő, akkor másodszor már mechanikus őrlőkkel készítik el a teljes protéziseket.

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy a mechanikus őrlők használata miért nem vált általánossá. A mechanikus őrlők elterjedését hátráltató tényezők közül a legjelentősebbnek tartom azt, hogy a fogorvosok és a betegek többsége ragaszkodik a konvencionális anatomikus forma helyreállításának illúziójához, s nehezen értik meg azt, hogy erre a formára éppen a fogatlanság miatt bekövetkezett anatómiai változások következtében nincs már szükség. ,,.. . Ha a beteg panaszkodik, hogy protézisének fogai nem megfelelőek, mert nem tud rágni, akkor a fogorvos inkább megmagyarázza, hogy a műfogsortól nem várhat többet, ahelyett, hogy az őrlésre alkalmasabb mechanikus őrlőket alkalmazná” [25]. „A technikusok és számos műfoggyár is ellenzi az új formákat. Inkább régi és anatómiainak vélt formák készítését kedvelik” [31]. Ezért ma is időszerű Molnár [27] 1939-ben írt megállapítása: ,.. . ha még sikerülne is olyan

105