Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
3. A felsorolt fogstátusokkal a száj- és orrüregi hiányhoz, de azzal összefüggően, a szemüregben, az orcán, vagy egyéb arcterületen kiterjedt szövet és bőrhiány társulhat. Az ilyen összetett hiányok speciális protetikai kezelésének leírása külön közleményt kíván. A rehabilitációs rezekciós protézisek Rehabilitációs rezekciós protézist annak a felső állcsonthiányos betegnek készítünk, akinek sebészi kezelése befejeződött. Protetikai kezelést a műtétet követően legkésőbb 3 hónap múlva el kell kezdeni [1, 4, 11, 20, 21], de állandóan szem előtt kell tartani, hogy a hiányok falainak szövetei hosszabb vagy rövidebb idő múlva hajlamosak recidivára: a protézis sohasem irritálhatja azokat. A nagy maxillahiányok első típusában a maradékfogak maximális védelmére kell törekednünk, azokat lehetőleg egymással sínezzük (la ábra). A kiterjedt maxillacsonkoló műtét következménye, hogy a műtéti oldal beszűkül, az ajak ezen az oldalon heges, rigid, nem tágulékony. A magas tömbű rehabilitációs protézis behelyezését a maradékfogak jelenléte miatti nagy vertikális nívókülönbség megnehezíti, megakadályozhatja. Még a különálló magas tömb sem helyezhető be. Ilyen kényszerítő körülmények között féloldalon megtámasztott és elhorgonyzott zárólemezes protézist (lb ábra) készítünk. 4. ábra. Kétoldali részleges maxillarezelcció utáni évvel készült fénykép. Az orrüreg maradékképletei lekerekítettek; mindkét oldalon a felső orrkagyló, középen az orrsövény maradványa jól megfigyelhető 5. ábra. A kétszínű, nyitott üregű orr- és szájüregi protézis összeillesztett állapotban: a = elölnézet; b — hátsó nézet a művi choanákkal A második nagy hiánytípus esetében kielégítő eredményt elsősorban a magas tömbű rehabilitációs protézistől várhatunk. Ezek tervezését befolyásolja, hogy a szájpad csontos alapja csökkentett vagy hiányzik és, hogy a hiány nazális 68
