Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-08-01 / 8. szám

képzését. A kezdetben 8 hetes tanfolyamokon az elméleti előadásoknak több, mint 50%-át a megtartó fogászattal foglalkozó előadások alkották. Az elméleti előadásokhoz kapcsolódó gyakorlati demonstrációkon jól képzett orvosok segítségével sajátították el a tanfolyam hallgatói a korszerű gyökérkezelési eljárást, a helyes ka vitás-alakítást, inlay-előkészítés és lenyomatvételi technikát és a száj nyálkahártya-betegségek diagnosztikájának, valamint terápiájának alapelméleteit.

Az elmúlt évek során a Központi Stomatologiai Intézetben végzett továbbképző, oktató munka egyre nagyobb jelentőségűvé vált. A hatvanas évek elejétől nemcsak a továbbképzett fogorvosok számában, hanem a tanfolyamok összetételében is folyamatos átalakulás ment végbe. A fogorvosok számának örvendetes emelkedése következtében szükségessé vált egy középvezetői réteg kiképzése, mert mint más szakterületen is a szakmai irányítás problémája mindinkább előtérbe került. A megváltozott helyzet egyre nagyobb feladatokat rótt a továbbképzés terén Intézetünkre, amely munkában neves külső előadók, elsősorban az egyetemek tanszékvezetői, docensei és tanársegédei, de egészségügyi minisztériumi szakemberek is értékes segítséget nyújtottak.

Az itt végzett szakszerű és rendszeres oktatói munka eredményei, ha kezdetben lassan is, de egyre inkább megmutatkoztak azokban a számadatokban, amellyel az elvégzett konzerváló munkát jellemezni lehetett.

Az ország tanácsi egészségügyi intézményeinek 1955. január 1-től az Egészségügyi Minisztérium által elrendelt szabványosított nyomtatványokon kell jelenteni a betegellátás adatait. Minthogy annakelőtte ilyen jellegű jelentési kötelezettség nem volt a felszabadulás utáni első 10 évről a betegforgalmi adatoktól eltekintve, a betegellátásról rendszeres, részletes és átfogó számadataink nincsenek. így csak következtetni tudunk az akkor végzett konzerváló munka milyenségére, Tudjuk pl. azt, hogy az 50-es évek elején az összes betegmegjelenés több, mint 30%-át tették ki a fogeltávolítások. Ma ez 23% körül van. Azt is tudjuk, hogy kétszer annyi fogat távolítottak el, mint arnenynyit betömtek. A készített gyökértömések számára vonatkozóan pedig egyáltalán nincsenek konkrét adataink, de ha figyelembe vesszük, hogy a gyökérkezelés terén ebben az időben még nagymérvű bizonytalanság uralkodott, számuk az országos betegellátás vonatkozásában elenyésző lehetett.

Ugyancsak nehéz konkrét megállapításokat tenni a konzerváló munka minőségére is országos vonatkozásban. Azt felmérni, hogy mennyire voltak komplettek, vagy inkomplettek a készített gyökértömések főként, hogy hány százalékban voltak eredményesek, vagy milyen volt a készített tömések széli zárása, nem lehet. Mégis bizonyos számszerű mutatók alakulásából következtetéseket vonhatunk le a végzett munka minőségére is.

Az 1. ábra adatait elemezve szembetűnő az a fejlődési folyamat, ami a tömések és fogeltávolítások vonatkozásában bekövetkezett az elmúlt 25 év alatt. A megtartó fogászat alapelveinek a gyakorlatban is betű szerinti érvényre jutását mutatja a fogeltávolítások számának folyamatos csökkenése. 1979- ben bekövetkezett a fordulat, amikoris első ízben az állami fogbetegellátásban több fogat tömtünk be, mint amennyit kihúztunk. A táblázat adatai szerint az elkészített tömések száma is folyamatosan csökkent. Ez a csökkenés azonban csak látszólagos, mert csupán egy 6 órás rendelési idő töméssel eltöltött részarányát jelzi. Egyben rámutat arra is, hogy a szemléletben bekövetkezett változás tette lehetővé egyebek között, hogy orvosaink az egészségügyi törvényben meghatározott legmagasabb szintű betegellátás keretében ma már

249