Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1982-08-01 / 8. szám
rendkívül igényes megoldásokat is alkalmazzanak, mind a megtartó fogászat, mind pedig a fogpótlások területén (moláris gyökértömések, öntött betétek, egybeöntött hidak, fémlemezek, csúsztatok, fréztechnika és preci-line, stb.). Tovább elemezve a táblázat adatait kitűnik, hogy az 1955-ös év számadatai lényegesen alatta vannak az 1960-as évinek. Ennek magyarázata az akkori kis orvoslétszám. Az 1952-ben megindult fogorvosképzés az évtized végére kezdte csak éreztetni hatását, amikoris már volt aki kihúzza és volt aki betömje a fogakat [16]. Szocialista rendszerünk egyik alapvető vívmányával, a betegbiztosítás széles körű kiterjesztésével egyidőben nem volt még olyan mértékű a fogorvosképzés, hogy az egyszeriben megnőtt feladatokat maradék nélkül el tudta volna látni, kellő számú fogorvos munkába állításával. Kende már 1955-ben megállapította, hogy a budapesti Fogorvosi Kar akkori hallgatói létszáma nem felel meg az ország fogászati ellátási igényeinek. A fogorvosok életkorának átlaga ebben az időben 50 év körül volt, ami az évtized végére még tovább emelkedett. Figyelembe véve, hogy ennek a populációs rétegnek az évi halálozási aránya 3% (egyes adatok szerint a fogorvosoké még magasabb is), a fogorvosképzésnek az akkori 1500-as fogorvosi létszám fenntartására kizárólag utánpótlási célból 45—50 fogorvost kellett kiképeznie. Csehszlovákiában, Lengyelországban már ebben az időben azonos létszámú lakos ellátására 50%-al több fogorvos állt rendelkezésre. Hosszabb időre volt tehát szükség, hogy a konzerváló fogászati munka mennyiségi mutatói pozitív irányba billenjenek [3]. Egészségügyi kormányzatunk átlátva a fogorvosi ellátás népegészségügyi jelentőségét, 1952-ben Budapesten megindította az újrendszerű fogorvosképzést. 1952 őszén egyszerre három évfolyamon indult meg az oktatás; az I. évfolyamon 40, a II. évfolyamon 17, a III. évfolyamon 10 hallgatóval. így 1955-től folyamatossá vált az új Fogorvosi Karon végzettek munkába állítása. A budapesti mintára tíz év múlva, 1960-ban Szegeden is megkezdődött a fogorvosképzés, amelyhez legutóbb a pécsi, majd debreceni egyetem is felzárkózott. A négy hazai egyetemünkön elismerten magasszintű képzést nyert fogorvosok létszámának folyamatos növekedése néhány éven belül már kezdte éreztetni legakutabb gondjainak enyhülését a fogászati ellátás terén. A fogorvosok létszámának emelkedésén túl jelentős tényező volt a szakmai szint emelkedése, amihez a hazai szakirodalom magasszintű művelése minden igényt kielégítő reális alapot adott. A szakfolyóiratokban megjelent cikkek mellett, a vizsgált időszakban megjelent több, mint hetven szakkönyv, melyek 250
