Fogorvosi szemle, 1982 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

ki a cukorpótlókkal (xilitol, mannitol, szorbitol stb.) folytatott kísérletek [3, 43, 48]. A kísérleti eredmények alapján a cariescsökkentő hatás igazoltnak tekinthető. Newbrun és Frostell [43] véleménye szerint azonban a cukorpótlók mellékhatásai (étvágytalanság, gyomor-bélrendszeri panaszok) óvatosságra intenek, és további kísérleteket tesznek szükségessé. Azt is figyelembe kell venni, hogy a leghatásosabb xilitol ára jelenleg tízszerese a répacukornak, ezért ez utóbbi teljes helyettesítése egyelőre nem valószínű. Az eredmények értékelésekor arra is gondolni kell, hogy a kísérleteket szelektált és elég kis létszámú populációs csoportokon végezték; az irodalomban nincs olyan adat, amely a cukorpótlóknak a tömegmegelőzésben való alkalmazhatóságáról tájékoztatna; arra vonatkozóan sincs adat: hogyan fogadnák az emberek a cukorpótlókkal készített ételeket, amelyeknek íze nem teljesen azonos a répa(nád-) cukorral ízesítettekével.

Egészen jó eredményeket lehet elérni a F-tartalmú tablettákkal [7]. A kísérleteket már kb. 30 év előtt megkezdték. A tabletták NaF-t és CaF-t, egyes esetekben vitaminokat is tartalmaztak. Az adagolás napi 0,25 mg F (1—3 év), 0,50 mg F (4—6 év) és az idősebb életkorban 1,0 mg F. Az elérhető cariescsökkenés kb. 50%, de ettől jelentősen rosszabb és jobb eredményekről is beszámoltak. Binder és mtsai [7] szerint a tablettáknak rendszeres napi bevétele, amelyet a szülőknek kell ellenőrizniük (házi F-tabletta program), olyan szigorú követelmény, amely a hatásosságot jelentősen korlátozza. Sikeresebb az akció, ha a tabletta szedetését a pedagógusok végzik az óvodákban és iskolákban; ebben az esetben elengedhetetlen a közreműködők álhatatos lelkesedése, mert az oktatók is hajlamosak feladatuk elfelejtésére; ez utóbbi elkerüléséhez szükséges az ellenőrzés és a megújuló motiváció.

A F-tartalmú fogkrémek alkalmazására kb. 40 év előtt került sor [18]. Kezdetben azonban a fogkrémhez adott NaF-dal hatást elérni nem sikerült. Ennek okát abban találták meg, hogy a legtöbb fogkrém dörzsölő-, koptatóhatását Ca és foszfát hozzáadásával oldották meg, ezek pedig megkötik és inaktiválják a F iont. Ezért olyan dörzsölő hatású anyagokat kerestek, amelyek nem vagy kevésbé kötötték meg a F ionokat (Na bikarbónát, szilikondioxid, különböző akrilátféleségek, oldhatatlan metafoszfátok). Az USA-ban jó eredményeket értek el az ónfluoridot, Svájcban az aminfluoridot (Elmex) tartalmazó fogkrémekkel. Hazánkban most már vásárolható Elmex fogkrém, zselé és oldat is. Az Elmex készítmények megfelelő alkalmazásával, azokon a vidékeken, ahol az ivóvíz F-szegény, kb. 25—30%-os cariescsökkenés érhető el. Az Elmex fogkrémet otthon, mint más fogkrémeket, naponta lehet fogápolásra, a zselét szintén otthon hetenként egyszer vagy kétszer kell fogkefével a fogak tisztítására alkalmazni; az oldat gyermekfogászati rendelőkben 2—3 havonként, a fogak alapos letisztítása és szárítása után öblögetésre, ecsetelésre használható, ezután öblögetni nem szabad [13]. Fehr és Möller szerint a fluortartalmú fogkrémekkel, optimális F-ingesztálás mellett kismértékű további cariescsökkenés érhető el [18].

A F-tartalmú szájöblítőszerek alkalmazásáról és hatásosságáról Birkeland és Torell [8] összefoglaló közleményben számoltak be. A kísérletekben neutrális NaF, savanyított foszfátfluorid foszfát pufferben (pH kb. 4,0), ónfluorid, ammóniumfluorid, Na monofluorofoszfát stb. vizes oldatait használták; az oldatok F-tartalma 0,1—0,5% között váltakozott; naponta, hetenként, három hetenként, két hónapban egyszer, olykor fluoros fogkrémekkel és zselékkel kombináltan alkalmazták. Az oldatok rendszeres használatával kb. 40—50%os cariescsökkenést értek el. Ebbe a csoportba tartozik az Elmex folyadék is.

164