Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

88 MÁRK GY.—RIGÓ О.—VÉGH A.—PETRUZSÁN F.-NÉ—BÁNŐCZY J.

élesztő 3 % és csukamájolaj 1 %. A táplálék- és a vízfelvétel tetszés szerint történt. 48 óra múlva 16 órás 1010 db/ml sűrűségű Streptococcus mutans-sal (OMZ 176) inokuláltuk a patkányokat. A következő naptól az egyes csoportokat különféle fogpasztákkal kezeltük úgy, hogy naponta tű nélküli fecskendővel 0,2 ml-t lokálisan a molárisok felszínére juttattunk (I. táblázat). Az állatok testsúlyát a kísérlet során többször ellenőriztük. A kontrollcsoport állatain az 50. naptól kezdve figyeltük a szuvas roncsolás haladását. A 150. napon az állatokat dekapitáltuk és formalinos fixálás után az állcsontokat kipreparáltuk. A szuvasodás mérvét a molárisokon planimetriásan határoztuk meg; ezzel a módszerrel a destrukció mértékét az őrlők felületének százalékában adjuk meg [12].

A savoldékonysági vizsgálathoz egy alsó metszőfog extraalveoláris felszínét Silodentbe ágyaztuk és a kiálló intraalveolaris részt savtűrő zománcfestékkel befestettük. A Silodent blokk szolgált a többi metszőfog sablonjául. így azonos nagyságú felületekhez jutottunk [4]. A standard felületről savhatásra (0,5 % HC1) 30 perc alatt kioldott foszfortartalmat színreakció alapján fotométerrel (Spektromom 361) határoztuk meg [5, 14].

A fogak fluortartalmát a felső metszőkön mértük. Standard felszínüket [4] 1 ml 0,25N HCl-val kezeltük [6], majd pufferolás után (TISAB oldat) fluoridszelektív elektróddal (RADELKIS OP—F—7111—D) a koncentrációt mértük.

Az eredményeket statisztikailag (variancia analízissel) értékeltük.

Eredmények

A szuvas roncsolás (C), a savoldékonyság (P) és a fluorid ion koncentráció (F) átlagértékeit (x + sx) az egyes csoportokban (n = 7), valamint a variancia analízissel számított szignifikancia mértékét a II. és III. táblázat mutatja. Ezek alapján megállapítottuk, hogy:

a beavatkozás nem volt hatással az állatok súlyára, növekedésére; a kontrollcsoporthoz viszonyítva a fogpasztával kezelt állatokon szignifikáns cariesredukció jött létre;

mindegyik fogpaszta csökkentette a kioldott P mennyiségét, szignifikáns különbség azonban csak az Amodent, a Signál, illetve a kontrollcsoport között volt;

III. táblázat

A variancia analízissel számított szignifikancia mértéke (p)

II. táblázat

A szuvasán roncsolt felület, a savoldékonyság és a fluorid-ion koncentráció átlagértékei a kísérleti csoportokban

Fogpaszta

típusa

C(%)

P (mg)

F (ppm)

Fogpaszta

típusa

c

p

F

kontroll

5,85

555

0,62

Amodent

3,30

461

0,58

kontroll

1,00000

1,0000

1,0000

Kolynos

3,28

504

0,68

Amodent

0,0004

0,0266

Menthy

3,23

502

1,35

Kolynos

0,0004

0,2155

Odol3

3,98

495

0,84

Menthy

0,0003

0,1997

0,0001

Signál

2,89

416

0,67

Odol3

0,0132

0,1483

0,059

Sx

0,46

29

0,09

Signál

0,0001

0,0016

a fluortartalmat az Amodent, a Kolynos és a Signál nem befolyásolta, az Odol3 nem szignifikánsan, a Menthy szignifikánsan emelte. A szignifikancia a Menthy és az Odol3 között is fennállt.

Megbeszélés

A frontfogakon végzett vizsgálatok eredményeit az állatok kora miatt nem lehet a molárisokra vonatkoztatni. A molárisok a kísérlet megkezdéséig már befejezték fejlődésüket, a metszők viszont az egyedi élet folyamán kb. kéthetenként megújulnak. A metszőkön tehát a fogpaszta endogén, valamint felszíni hatása is szerepel, utóbbi azonban csak a kísérleti periódus utolsó 2—3