Fogorvosi szemle, 1980 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
EMBER E.—KELEMEN A. 49 Fogorvosi Szemle 73. 49—31. 1980. Központi Stomatologiai Intézet, Budapest (igazgató: Orsós Sándor dr. egyetemi tanár); Budapesti VIII. kér. idegbeteggondozó Intézet (vezető: Kelemen András dr.) A lemezes fogpótlás adaptációs zavarainak megelőzése pszichológiai módszerekkel EMBER ERIKA dr. és KELEMEN ANDRÁS dr. Érkezett: 1979. február 17. Elfogadva: 1979. április. 20. Adaptáció a protézist viselő személy alkalmazkodása, amellyel részben tudatosan, majd öntudatlanul az új feltételes reflexmechanizmusok kialakulása kapcsán segíti elő a protézis használatát rágásra. Sorozatos sztressz hatása alatt, pszichés zavarok kapcsán a szervezet alkalmazkodási funkciója elégtelenné válhat. Marxkors és Müller-Fahlbusch mutatott rá elsőként az irodalomban, hogy gyakran nem fogorvosi, hanem pszichés okai lehetnek a protézis adaptáció zavarainak; Sabinsky [3], Zumkley [4], Forck [5] adatai is alátámasztják ezt a megállapítást. E vizsgálatok eredményei alapján felmerült az a lehetőség, hogy pszichológiai módszer a fogsor adaptáció zavar megelőzésére alkalmas lehet. Célkitűzésünk volt katamnesztikus vizsgálatokkal meghatározni e módszer esetleges befolyását az adaptációra. Vizsgálati anyag és módszer A Központi Stomatologiai Intézet Fogpótlási Osztálya egyéves beteganyagából 41 olyan 31—78 éves, jó szociális viszonyok között élő, lemezes fogpótlást viselő pácienst — 34 nőt, 7 férfit — vizsgáltunk klinikai módszerekkel, akiknek panasza protetikai okokkal nem volt magyarázható. A betegekre jellemző volt, hogy egy fogsorral nem elégedtek meg, rendszerint két vagy több fogsort készítettek számukra, és fogorvoson kívül más szakorvosoknál is jelentkeztek már panaszaikkal, de ez sem hozta meg a kívánt eredményt, panaszaik továbbra sem enyhültek. Klinikai-protetikai vizsgálattal (inspekció, palpáció, vertikális dimenzió meghatározása, okklúziós analízis, rágás, beszéd, billentéspróba) megállapíthattuk, hogy a panaszok nem függtek össze a fogpótlás funkcióképtelenségével. Pszichiáterrel együttműködve, a páciens meghallgatása, részletes anamnézise, a beteg napirendjéről való informálódás, szükség esetén tesztekkel kibővített pszichológiai vizsgálat rámutatott arra, hogy a panaszok és a klinikai lelet között jelentős az eltérés; a panaszok sok esetben a beteg élettörténetében gyökereznek, pszicho-szomatikus jellegűek, sőt több esetben jól körülírható pszichiátriai kórképre utalnak. Eredmények A vizsgálatok során 41-ből 3 betegen belgyógyászati megbetegedést mutatott ki a konzílium, 5 esetben allergiás reakciót a fogsor anyagára; 1 betegen utólag protetikai okot találtunk. 32 beteg ideggyógyászati leletéből 1 trigeminus neuralgia, 31 pszichiátriai diagnózis volt. A 31 beteg közül 30-on funkcionális idegrendszeri megbetegedést találtunk, 24 esetben a szomatikus panaszok pszichés eredete feltárható volt; sok esetben kisebb-nagyob intenzitású depressziós tünetek voltak észlelhetők. Hatszor kimutatható volt a pszichopátiás életvezetés az anamnesztikus adatokból. Egy esetben schizophrenia volt a diagnózis. A katamnesztikus vizsgálatok során megállapítható volt, hogy a betegek pszichés előkészítésére az előző fogsorkészítések folyamán nem helyeztek súlyt. Pszichés előkészítéssel és vezetéssel 31 betegünknek készítettünk új fogpótlást. A pszichés vezetést pszichiáter rendszeres közreműködésével végeztünk. A fogpótlások átadásakor nyomatékosan felhívtuk a figyelmet arra, hogy az inkor
